A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

SÁNDORFI György: Motte típusú várak a történeti Borsod vármegyében

MOTTE-TÍPUSÚ VÁRAK A TÖRTÉNETI BORSOD VÁRMEGYÉBEN 21 lejtőkkel határolt. A vár árka még ma is tekintélyes, szélessége átlagosan 20 m, mélysége a 3m-t is eléri, nagyon jól megmaradt, könnyen nyomon követhető. A mélyebb helyek a tömött agyagtalaj következtében a csapadékot összegyűjtve víz alatt állnak. A DNY-i oldalon Halomvárhoz hasonlóan benthagyott átjáró van. A motte dombja valamivel nagyobb mint Halomváré, közepében hasonló módon ott van a töbörszerü mélyedés, valamint a bejáratszerű mélyedés a felső szint peremében. Itt nem látni annak nyomát, hogy az árok mellé hordtak volna földet, tehát az árokból kitermelt föld teljes mennyisége a motte dcmbjába került. Nem találtunk arra utaló nyomot sem, hogy a bejáratot külön védték volna. A vár ÉK-i oldalán kívül őskori halomsírok. A területet erdő borítja. 1970 júliusában KemenczeiT. vezetésével ásatás folyt a vár területén és a mellette levő őskori halmokban. A vár belsejében hét szelvényt nyitottak, amelyekből az első a földvár árkát vágta keresztbe közvetlenül a bejárat mellett. A szelvény szélessége 2 m, hosszúsága 15 m volt. Célja az árok egykori profiljának a meghatározása volt, de ez csak részben sikerült, mert 2,85 m relatív mélységben talajvíz jelentkezett. A második szelvényt a bejárat előtt, bent a vár területén jelölte ki az ásató azzal a céllal, hogy megállapítsa, álh-e a bejárat előtt a földváron belül valamilyen erődítési rendszer. A szelvény feltárása negatív eredményt adott. A további szelvényeket úgy osztották ki, hogy azok a vár belső területén körbefogják a motte dombját. Minden szelvényben az árok metszetéhez hasonlóan az első és második ásónyomban szürkés erdei talaj, a harmadik ásónyomban sárga agyag altalaj jelentkezett. Lelet a várban a 3. szelvényben volt. 40 cm mélyen találtak két db kora-vaskori cserepet, a 7. szelvényben pedig a második ásónyomból néhány újkőkorinak látszó edénytöredék és pattintott kőeszköz került elő. A földvár északi oldalán levő tumulusok közül kettőt tártak fel, de ezeket már korábban kirabolták, egyiknek a közepéből került elő csupán néhány középkori cserép. KemenczeiT. ásatási naplójában az alábbiakban foglalta össze véleményét: „A Leányvárban végzett kutatások eredményeképpen azt állapíthatjuk meg, hogy a földvár lényegében sohasem volt lakott. Az előkerült edénytöredékek három korszakból, az újkőkorból, a bronzkor végéről, a koravaskor elejéről és a középkorból származnak. A földvár építésének kora ezekből nem állapítható meg. Ha a földvár mellett levő halmok összefüggenek és egykorúak vele, akkor a korai vaskorra helyezhetjük a Leányvár építésének korát. Ezt azonban nem lehet bizonyítani. A Leányvár felépítése, körbefutó árok, s a belső terület közepén az árokból kihordott földből emelt domb inkább középkori eredetre utal. A kérdést csak további kutatások, nagyobb anyagi ráfordítás döntheti el. A feltárt két halom mindegyike ki volt rabolva. Mindkettőben eredetileg, a sírgödör alakja és mérete után ítélve, hamvasztásos temetés lehetett. Mivel a feltártak mellett még található néhány másik halom is a Leányvár mellett, ebben az esetben is további feltárások szükségesek a halmok korának eldöntéséhez." A Halomvár és Leányvár hasonlósága és ugyanakkor a többi mottétól való különbözősége indokolja, hogy értékelésüket együttesen végezzük el. Már az első bejáráskor feltűnt a két vár kimondottan rossz telepítése. A lapos hegyhátak közepén elhelyezett várak szinte minden oldalról támadhatók voltak. Kivétel Halomvárnak az északi oldala, de a másik három oldal itt is lankás. Külö-