A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BATÁRI Ferenc: Az avasi református templom török szőnyegei

116 BATÁRI FERENC §oara) óvárosi evangélikus templom mintegy félszáz, a brassói (Civitas Brassoviensis, Kronstadt, Brasov) „Fekete templom" több, mint száz, nagyrészt 17. századi, a templom falát, stallumait, karzatának mellvédjét díszítő szőnyege világviszonylatban egyedülálló lenyűgöző látvány. Mindez a fejedelmi és a főúri paloták elpusztult, szétszóródott anyagát nem kárpótolja, de ízelítőt ad amazok keleti szőnyegekben kifejtett hajdani pompájáról. A nagyobb részt 20. századi alapítású erdélyi román görögkeleti templomokban soha sem volt keleti szőnyeg. A köztudattól eltérően a keleti szőnyegek nem kizárólag a protestáns templomok díszei voltak és használatuk, illetve elterjedésük sem korlátozódott a keleti országrészre, Erdélyre. A levéltári anyag — annak ellenére, hogy a vonatkozó adatok begyűjtésére és feldolgozására, csak az első lépések történtek meg — arra enged következtetni, hogy Erdélyen kívül Magyarországon másutt is a protestáns templomok mellett a római katolikus templomokban is volt számos keleti szőnyeg. Római katolikus templomok szőnyegeiről az Esztergomi Prímási levéltár őriz értékes adatokat. Példának hozhatjuk az 1697. évi Bars, Hont és Liptó megyei római katolikus egyházak „Canonica Visitatio"-i alkalmával készített összeírásokat, amelyekben többek között feljegyezték, hogy „Alsópalojta... habét)... tapetem turcicum unum", Szentiván: „Tapetem turcicum pro ornamento cathedrae unum", „Ecclesia Sabelliensis... Tapetes duos, unum turcicum", „Ecclesia Berseniensis... Tapetem unum turcicum".

3 Átfogó felmérés — Magyarország mai területén — a Borsod megyei református templomok 17—18. századi anyagáról készült egykorú inventáriumok alapján. Ezt a munkát Takács Béla végezte el, tanulmánya a magyar szőnyegirodalomban az első olyan közlemény, amely önálló levéltári kutatómunkán alapul.

4 Ebből a tanulmányból tudjuk, hogy Borsod megye területén 147 református templom 247 különböző szőnyegéről maradt 17—18. századi feljegyzés. Ezek a számok azonban nem teljesek, mert az adatokat tartalmazó egyházlátogatási jegyzőkönyvekből több templom inventáriuma elveszett. A 17. századi feljegyzések szűkszavúak, a 18. században azonban olykor már a szőnyegek készítési helyét is feljegyezték. így 1735-ben Alacska: „két török szőnyeg", Beretke: „egy dupla török szőnyeg az cathedrán", Felsővály: „Egy vastag török szőnyeg", Hernádszkháros: „egy török dupla szőnyeg", Sajóecseg: „egy török szőnyeg", Vadna: „egy török dupla szőnyeg"; 1736-ban Igrici: „egy török szőnyeg", Mezőkeresztes: „két török szőnyeg, az egyik ujj, 13 Rhénes forint az ára", Poroszló: „három török szőnyeg", Szikszó: „egy dupla török szőnyeg, a parochián egy régi tarka török szőnyeg"; 1757-ben Kázsmárk: „egy török selyem szőnyeg" birtokában volt. Sajnos az itt felsorolt szőnyegeknek mind nyoma veszett, in situ, csupán a megye székvárosában, Miskolcon maradt négy régi török szőnyeg, amelyeknek viszont levéltári anyaga tűnt el. Ezeken kívül, csupán a tiszántúli mándi református templomból ismerünk egy régi török szőnyeget.

5 3. Esztergom, Főszékesegyházi Levéltár, Canonica Visitatio anyag, Lib. 11. Petneki Áron kutatása. 4. Takács Béla: Borsodi református templomok régi szőnyegei. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve VII., Miskolc, 1968. 127—137. 5. Jelenleg a debreceni Református Kollégium gyűjteményében.