A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
BATÁRI Ferenc: Az avasi református templom török szőnyegei
AZ AVASI REFORMÁTUS TEMPLOM TÖRÖK SZŐNYEGEI 117 A négy miskolci szőnyeg — köztük két 17. századi és egy 18. századi imaés egy 19. századi medaillonos török szőnyeg — az „Avasi" református templomot díszítette. Történetükről, mivel a templom levéltára megsemmisült, keveset tudunk. Csupán az egyik imaszőnyeg (5. kép) hímzett felirata tudósít arról, hogy ezt a darabot a templom úrasztalának leterítésére 1727-ben a Szabók Céhe ajándékozta az egyháznak. A templom szőnyegeit 1914-ben fedezték fel a szakemberek. Ekkor az Iparművészeti Múzeum egykori igazgatója, Csányi Károly vezetésével a magyarországi templomok, múzeumok és magángyűjtemények anyagából monumentális, 358 darabot bemutató török szőnyegművészeti kiállítást rendezett. 6 A múzeum 184 szőnyeget, tehát a kiállított daraboknak több mint felét templomok tulajdonából kölcsönözte. A kölcsönzők jegyzékében 23 evangélikus, 15 református és 1 unitárius templom szerepel. Az Iparművészeti Múzeumnak ez a kiállítása volt az első önálló török szőnyegművészeti kiállítás és Törökországon kívül, hozzáfogható hasonló nagyszabású és átfogó jellegű bemutatóra azóta sem került sor. Ezen a kiállításon szerepelt először az Avasi templom három imaszőnyege is. 7 A kiállítás zárása után, 1915-ben, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége a három ima- és a negyedik medaillonos szőnyeget 200,— Koronáért az egyháztól megvásárolta és mint állami letétet a mai miskolci Herman Ottó Múzeum elődjének, a Borsod-Miskolci Múzeumnak adta át. 8 A szőnyegek bemutatásakor a rajz és a szín leírását technikai adatokkal kell kiegészíteni, mert ezek ismerete nélkül meghatározásuk nem lehet pontos. Ebből a szempontból a fonalak anyagának, azok sodratának, a szőnyeg struktúráját együttesen képező láncfonal (felvető), vetülék (leszövő), csomók, az indító és a zárórész és az oldalszélek megerősítésének vizsgálata lényeges. I. Hatoszlopos imaszőnyeg (1. kép) Készült Anatóliában a 17. század első felében; mérete: 130x175 cm; leltári száma: 1766. Láncfonala: nyersfehér gyapjú, amelyet jobbirányú sodrásban („s" sodrat) két balirányú sodratú („z" sodrat) szálból fontak össze I ys\. Vetülékfonala: vörös gyapjú, egy szálas (1 z), a csomósorokat két soros leszövés követi. Csomók: piros, drapp, sárga, nyersfehér, világoskék, fekete, gyapjú, 1 z fonálból készültek: ún. gördesz (török vagy szimmetrikus) típusúak (egy csomó két láncfonalat fog át felülről, a bolyhos felületet képező csomóvégződések, azaz fonálvégek, alulról, a két láncfonál közt bújnak elő); sűrűsége: vízszintesen 31/10 cm, függőlegesen 38/10 cm, négyzetdeciméterenként kb. 1178. Végződések: a láncfonalak szabadon kilógnak, a csomósorok előtt, ill. után 4—6 centiméteres, a csomósorokat rögzítő leszövés. Oldalszélek: négy láncfonál szélességben sárga gyapjúfonál beszövéssel vannak megerősítve. 6. Csányi Károly: Erdélyi török szőnyegek kiállításának leíró lajstroma, Budapest, 1914. 7. Csányi K. i. m. kat. sz: 248., 256., 271. 8. Borsod-Miskolczi Múzeum ajándékozási naplója, 1915. ápr.—júl. 1766—-l769. sz., R 4602—4605, HOM, HTD 73.85.36.1.
