A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
KRASINSKA, Eva – KANTOR, Ryszard: Derenk és Istvánmajor lengyel telepes falu néprajzi kutatása
DERENK ÉS ISTVÁNMAJOR LENGYEL TELEPES FALU NÉPRAJZI KUTATÁSA 353 szűnt. 41 A derenki lakosság megélhetése földművelésen és állattartáson alapult. E mellett azonban igen számottevő volt az egyéb munkavállalás, valamint a gyűjtögetés és vadászat által biztosított megélhetési forrás. Viszonylag kis szerepet játszottak a különböző háziiparok. A földművelésüket meghatározta a hegyi hűvös éghajlat, a rossz minőségű és kevés szántóföld, a földterület elaprózódása, a viszonylag nagy népsűrűség, amelynek következtében pl. a kender helyett fokozatosan burgonyát kezdtek termeszteni. A derenki szántóföld sziklás, keveset termő, nehezen művelhető volt, előfordult, hogy nem lehetett felszántani, csak megkapálni. Rozsot, zabot, árpát, búzát, kukoricát, babot, marhatököt, karpielet, káposztát és kendert termesztettek. Egyedül a kendernek volt állandó területe a határban, ott ahol folyt a feldolgozásához nélkülözhetetlen patak. Az áttelepülést megelőzően ugarolták a földet. Az adatközlők még jól emlékeznek a kb. XIX. század végéig folytatott háromnyomásos gazdálkodásra. A lakosság szerint Derenken csak a burgonya (grule) termett jól. Gabonából mindig keveset arattak, éppen csak a saját fogyasztásra elegendőt tudták megtermelni, gabonából sohasem került piacra. Derenk megművelhető földterülete a lakosság létszámához viszonyítva nagyon kicsi volt. 42 Nagygazdának számított a 25—30 holdas gazda. Módosabb családnak tekintették a 10 holdasokat is. A lakosság többsége azonban jóval kevesebb földön gazdálkodott. A termények nagyobb létszámú családoknak már nem voltak elegendőek. A növénytermesztési munkákat nagyon megnehezítette a földterületek elaprózódása. Egy-egy tulajdonosnak néha egymástól jelentős távolságban 20—30 darabban (falatka) volt földje. A földterület örökösödés útján elaprózódott annyira, a vásárlás csak kis mértékben idézte elő. 43 A földművelés gépesítése fel sem merült, nem hajtották végre a tagosítást. Talajjavítással sem törődtek, Derenken sohasem használtak műtrágyát, a termőképességet csak vetőmagcserével kívánták javítani. A földművelés stagnált, a lakosság létszámának növekedésével az életszínvonal csökkent. Derenken majdnem minden családnál tartottak tehenet, de egynél több csak a módosabbaknak volt. Nagyon szegénynek számított az, akinek még tehene sem volt, de két-három tehenet már a gazdagság jelének tekintették. Igásjószágként ökröt tartottak, de több helyen tehénnel szántottak. A tejtermékek fontos eladási cikkeknek számítottak, bár a tehenek tejhozama nem lehetett 41. Az erdő felmérése nem kedvezett a lakosoknak. „Valamikor az összes erdő és legelő az ősöké volt. Birkákat legeltettek rajta. De egy vasárnap megjelent az öreg Andrássy gróf és a templomból jövő embereknek azt mondta, hogy felosztják az erdőt. Egyrésze marad csak meg a falunak, amiből szóváltás lett és a gróf mindet elvette. Drenka nem tudta megváltani azt a kicsit sem, amit meghagytak neki, pedig nagy bükkfákat is kiirtottak, hogy fizetni tudjon. Régen sok birka volt ott, de aztán nem tudtak mit adni neki, nem volt legelő." Adk. Stefán J. sz. 1904. Derenk. 42. „Derenken kevés szántóföld volt, nem lehetett vásárolni. Se pénz nem volt, ha pénzünk is akadt, a harmadik faluban vettünk egy kis kaszálót." Adk. Kovács A. sz. 1891. Derenk. 43. „A szántóterület falatkákra (darabokra) osztódott. Mindenkinek meg volt a saját mennyiségű falatkája. Ha gyereke volt, akkor ezeket is felosztotta. Az öregeknek még nagy darabokban volt a szántójuk, de azután elaprózódtak. Az apa a gyerekek között egyenlően osztotta szét a földet. A jog mindenkit egyenlőnek tekint. Ha 5 gyereke volt, akkor a birtokot öt fele osztotta." Adk. Kovács A. sz. 1891. Derenk.
