A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

KRASINSKA, Eva – KANTOR, Ryszard: Derenk és Istvánmajor lengyel telepes falu néprajzi kutatása

KRASINKA, EWA—KANTOR, RYSZARD nagy. A leggazdagabb családoknál, ahol be tudták szerezni a takarmányt, bikát (bújok) hizlaltak, majd eladták a rozsnyói vásáron. A faluban kevés lovat tartottak, az adatközlők szerint nem volt több tízegynéhánynál. Gazdasági munkákra nem volt kifizetődő a lótartás, nehezen művelhető sziklás talajon nehéz volt velük dolgozni, nagyobb gondozást is igényelt, az abraknak valót sem tudták megtermelni. A lovakkal fát szállítottak az erdőből, bár elsősorban ökrökkel fuvaroztak.

44 Sertést saját szükségletre és eladásra majdnem minden családnál tartottak. Bőségesen termett burgonyával és az erdőben összegyűjtött makk-kai hizlalták.

45 Hasonlóan általános volt az aprólékok; tyúk, kacsa, liba (husi) tartása is. Néhol pulykát (pulki) is neveltek. A házinyúl tenyésztése nagyon közkedvelt volt, majdnem minden család tíznél is több nyúllal rendelkezett. Kecskét csak elvétve tartottak. Tehenet, ökröt és sertést közös legelőre hajtották ki. A falu közössége által megfogadott pásztorok őrizték. A pásztornak gyakran cigányok vállalkoztak. A pásztorbérük természetbeli juttatásokból, lakás biztosításából és némi pénzösszegből állt.

46 Az állattartást nagyban befolyásolta a takarmány hiánya. A falu legelőterülete sem volt elég az igényeknek. A kevés szántóföldön nem vált lehetővé takarmánynövények termesztése. A falu életében a legjelentősebb kereseti lehetőséget az erdei munka jelentette. Derenken szinte minden családból legalább egy férfi a favágásnál és szállításnál dolgozott. A fát Szín vasútállomásához szállították ökörfogattal, az ökörtartás ezért is volt általános a faluban. A lakosság egy része faszénégetéssel foglalkozott.

47 Akik gyakran egy hétre is elhagyták a falut, az erdőben éltek. Maguk is árusították a kész terméket, így Magyarország távolabbi területeire elutaztak. Valamivel kisebb jelentőségű volt a mészégetés. A kisebb gazdaságokból ideiglenes mezőgazdasági munkára is eljártak. Leginkább aratáskor és szénabetakarításkor szerződtek munkára, bérezésük nagyobb részt természetbeli és kisebb mértékben pénzbeli fizetségből állt.

48 A nők csemetekertben dolgoztak, a vadaskert létesítésekor ápolták a vadakat. Az erdőnek nagy szerepe volt a derenki ember életében. Az erdőben növényi termékeket: gombát (huba), makkot, különféle gyümölcsöt, pl. somot, száraz falevelet stb. gyűjtöttek. Az erdőkben különböző eljárásokkal vadásztak 44. „Nagyapám azt mondta, hogy ha valaki lovat vesz, akkor cigány sorsra jut." Adk. Stefán J. sz. 1904. Derenk. Ebben a gondolatban az rejlik, hogy lótartás tönkre teszi a gazdaságot és a gazdája még koldus sorsra is juthat. 45. „Mindenkinek volt malaca. Makkon tartották. Kihajtották az erdőbe, ott még felszedte a vadgyümölcsöt is." Adk. Kovács A. sz. 1891. Derenk. 46. „Derenken a pásztort a falu fogadta. Egy gazdától kapott fél véka kb. 15,5 kg búzát, szalonnát, grulét (burgonyát), vajcát (tojást), lisztet. Ha nem akadt pásztor, akkor a gazdák felváltva legeltették a jószágot. Mindenki tudta, hogy mikor következik, házsorjában ment a pásztorkodás." Adk. Kovács A. sz. 1913. Derenk. 47. „Szenet égettünk. Ezt nagyon régóta csináltuk. A fiú megtanulta az apjától. Egy nap alatt annyi faszenet ki tudtunk égetni, hogy másfél kg szalonnát, egy hetes munkával pedig egy pár csizmát vehettünk rajta. Kora reggeltől késő estig mindig ezt csináltuk." Adk. Kovács A.sz. 1913. Derenk. 48. „Már 13 éves koromban jártam a kepére. Olyan hely is volt, ahol az egész család elment kepére dolgozni. Fiatal koromban marokszedő voltam és harmadát kaptam. Harmadosnak hívtak. Grófi birtokokra jártunk aratni." Adk. Bubenkó J. sz. 1901. Derenk.