A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
KRASINSKA, Eva – KANTOR, Ryszard: Derenk és Istvánmajor lengyel telepes falu néprajzi kutatása
342 KRASINKA, EWA—KANTOR, RYSZARD Irodalomban talált adatok azt jelezték, hogy Miskolctól északra a Bódva felső folyásától kissé nyugatra, az Északi-Borsodi karszt belsejében 1941-ig volt egy falu, Derenk, ahol valószínűleg Lengyelországból a XVIII. században jött telepesek laktak. Az akkori magyar hatóság zárt vadászterülethez csatolva a falut, lakóit más falvakba telepítette át. Az első feladatunk tehát megállapítani, hogy hol élnek jelenleg Derenk volt lakói. A magyar néprajzkutatóktól, főleg a Herman Ottó Múzeum munkatársaitól kaptuk az első tájékoztatásokat. Szerintük legnagyobb közösségben közigazgatásilag Emődhöz tartozó Istvánmajorban élnek a volt derenki lakosok. Az első terepmunka (1977. szeptember) folyamán a lakosság emlékezetében élő történeti adatokat gyűjtöttük Istvánmajorban és a Herman Ottó Múzeum lengyel telepesekre vonatkozó archivális adataival ismerkedtünk meg. Ezek alapján megállapítottuk, hogy jelenleg 60 családból álló istvánmajori közösség majdnem minden tagja Derenkről származott vagy a derenkiek gyermekei. A lakosság többsége tudatában van annak, hogy különböznek a környező magyar néptől. Ez a megkülönböztetés elsősorban eltérő nyelvezetükből ered, melyet egymás között minden nap használnak. Az is tisztázódott, hogy Derenkről az áttelepítés Istvánmajoron kívül Derenkhez közelebb levő Martonyiba, Szendrődre, Ládbesenyőre, Sajószentpéterre, Vattára és Ernődre történt. Számszerint azonban legtöbben Istvánmajorba (50 család) jöttek, ezt követi Ládbesenyő tanya (20 családdal). Az első tájékoztató jellegű terepmunka eredményei alapján 1977 novemberében megkezdhettük Istvánmajorban az intenzívebb néprajzi gyűjtést. Legelőször figyelmünket arra összpontosítottuk, hogy a lakosság milyen mértékben őrizte meg a lengyel származás tudatát és milyen tényezők határozták meg az őt körülvevő magyar közösség iránti etnikai tudatot. Behatóan próbáltuk vizsgálni a nyelvüket, mely ismereteink szerint szlovák tájnyelvek hatása alatt formálódott és bizonyos mennyiségű magyar szókészlettel gazdagodott. Ezen túl minden családtól véleményt gyűjtöttünk származásukról és arról, hogy a család tagjai milyen fokon ismerik saját köznyelvüket. A következő alkalommal, 1978 áprilisában az anyagi kultúra két alapvető részének, földművelésnek és az állattartásnak 1941 előtti, tehát derenki állapotára vonatkozó néprajzi adatait gyűjtöttük, természetesen tekintettel voltunk Istvánmajorba történő áttelepülés utáni változásokra, hogy ezzel is egyik fő feladatunk megoldásához, az előzőtől eltérő természeti és társadalmi tényezők kultúraformáló szerepének megállapításához közeledjünk. /. Az eddigi kutatások a Magyarországra menekült lengyelekről Etnikailag lengyelnek említett közösség néprajzi vizsgálataihoz feltétlenül szükséges összefoglalni az eddigi, a különböző történeti időszakokat érintő kutatások eredményeit. Meg kellett állapítanunk, hogy kevés tanulmány foglalkozik a falvakban letelepedni kívánó, eredeti sajátos gazdasági jellegét és társadalmi, státusát továbbra is megőrző lengyel parasztság magyar nyelvterületre irányuló emigrációjával.
