A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

KRASINSKA, Eva – KANTOR, Ryszard: Derenk és Istvánmajor lengyel telepes falu néprajzi kutatása

DERENK ÉS ISTVÁNMAJOR — LENGYEL TELEPES FALU NÉPRAJZI KUTATÁSA KRASINSKA, EWA—KANTOR, RYSZARD Az elmúlt évtizedben Lengyelországban jelentős érdeklődés tapasztalható az ország határain kívül élő, különböző történeti korszakokban kivándorolt lengyel lakosság iránt. Korábbihoz hasonlóan, jelenleg is (többek között történészek, nyelvészek, szociológusok és néprajzosok) kutatni kívánjuk az elsősorban magukat még lengyel származásúnak valló településeket. Az amerikai és az egyes nyugat-európai országokban lakó lengyelek kultúrájáról és történetéről igen gazdag az irodalom. Feltétlenül szükséges azonban a kisebb, a szórványosan előforduló lengyel kivándorolt csoportok kutatása is, ahol a telepesek ma még kétségkívül megtalálható lengyel műveltségi és nyelvi sajátosságok mellett elfelejtették eredeti etnikai hovatartozásukat, illetve csak kis mértékben vetnek fényt származásukra. Az ilyen települések vizsgálatai során a néprajzi kutatók előtt szaktudományunk meghatározott kutatási feladata áll. Először meg kell ismerni a kivándoroltak kulturális örökségét, átalakulását és jelenlegi kultúráját, hogy azután, ezeknek a társadalmi közösségeknek kultúrjavai közül meg lehessen állapítani melyek az eredetiek, továbbra is megtalálhatók és ezek milyen mértékben mutatnak rá a lengyelségre. Történelemből tudjuk, hogy a lengyel tájakról kivándorló parasztság egyik útiránya, számos európai ország közül, Magyarország volt. Ezzel a témával foglalkozó történelmi munkák főleg az 1848-as polgári forradalom és a második világháború eseményeit érintik. Néhány tanulmány tárgya a kapitalizmus kialakulásának időszakában Magyarország nagyobb ipari központjaiban ideiglenesen munkát vállaló lengyel migráció. Legkevesebbet tudunk, szórványos történeti és nyelvészeti adatokon kívül, Magyarország lengyel faívairól, amelyeknek története a XVIII. század elejéig nyúlik vissza. Krakkóban a Jagelló Tudományegyetem Szláv Néprajzi Tanszéke és Poloniai Kutatások Intézete (Instytut Badan Polonijnych UJ) valamint a Lengyel Tudományos Akadémia Poznanban működő külföldön élő lengyelek kutatására hivatott intézménye (Zaklad Badan nad Poloniq Zagranicznq PAN) anyagi támogatásával 1977-ben megkezdődtek a néprajzi kutatások egy magyarországi lengyel településen, Istvánmajorban.

1 1. A kutatásban Krasinska Ewa és Kantor Ryszard a Jagelló Tudományegyetem Szláv Néprajzi Tanszékének dolgozói, Klimaszewska Jadwiga professzor irányítása alatt, és Bődi Erzsébet a KLTE Néprajzi Tanszékének tudományos munkatársa vesz részt. A tanulmányt lengyelből fordította Bődi Erzsébet.