A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BŐDI Erzsébet: Adatok a kelet-európai néprajz történetéhez (Bystron Jan Stanislaw és a lengyel néprajz)

332 BŐDI ERZSÉBET A különböző népművészeti alkotásokról az egyik utolsó munkájában — Etnográfia Polski

54 — ad átfogó képet. Ebben tárgyalja és értékeli a népművészet különböző jelenségeit a díszítés egyszerű formájától a festészetig. A fametszetet és a szobrászatot külön kiemeli. Majd az összefoglalásban mindenekelőtt a díszítés módjait, típusait, anyagát és körülményeit ismerteti. Néhol területi elterjedésükre vonatkozó adatokat is találunk. Ritkábban (különösen fa tárgyak díszítésénél) veszi szemügyre a szerző a munka művészi jellegét vagy a különböző motívumok elterjedését. Az építészetben alkalmazott díszítő elemekre, motívumokra sem figyel fel. Végigkíséri azokat a folyamatokat, amikor a kisvárosi kultúra elemei a falu kultúrájába áramlanak. Ez a jelenség többek között megfigyelhető a ház berendezésének darabjaiban, amelyek magukon hordozzák egy-egy művészeti kor stílusvonásait. Hasonló a helyzet a fémművészetben is. Kutatásai során egy másik folyamatra is felfigyel, arra, amikor a falusi mesterek a város igényeinek kielégítésére termelnek. A parasztság lakóházait díszítő festményeknél és fametszeteknél Bystrori J. St. mindenekelőtt a nem népi eredetüket emeli ki és igyekszik ezek keletkezési idejét megállapítani. Felkutatja azokat a mestereket, akiktől származhattak. Azt is mondhatjuk, hogy bizonyos mértékben rövid monografikus összefoglalással állunk szemben, amelynek ismerete alapján átfogó képet kapunk a fametszetnek és festészetnek a paraszti kultúrában való XVII. századi megjelenésétől kezdve a XVIII. és a XIX. századon keresztül napjainkig. A népművészetnek ezek az ágai jellemző műveltségi egységek. Az ilyen alkotások művészi jellemzőinek tartja a merész körvonalakat, a síkbeli ábrázolást, a természettől való nagy eltérést, törekvést a művész egyéni tudatának kifejezésére, különösen a színekben megmutatkozó expresszionizmust, a háttér mindenkori feltűnő díszítését (különösen a festészetben). A falusi lakosság legeredetibb és legönállóbb művészetének (a barokk, a gótika és reneszánsz hatások ellenére) a népi szobrászatot tartja. Bystron J. St. néprajzi szintézisei Hosszú és szorgalmas munka nyomán Bystron J. St. a tudás hatalmas mennyiségével rendelkezett. Munkásságának alkonyán sikerült három nagyon értékes összefoglalást kiadnia: Kultúra ludowa (Népi kultúra), Literatura ludowa (Népköltészet), Etnográfia Polski (Lengyelország néprajza). Ezeknek a munkáknak közös vonása, hogy témájuk a népi kultúra. A három szintézis közül bírálói

55 a legértékesebbnek a Literatura ludowa című munkáját vélik. A mű egy nagyobb lélegzetű, Lengyelország kultúráját ismertető összefoglalás egyik kötetében látott napvilágot. Bystrori J. St. az egyes kultúrjelenségeket vizsgálva bennük sohasem kereste a régi, pogány kultúra maradványait. Inkább szembeszállt azzal az elterjedt, de már viszonylag akkor elavult nézettel, hogy a népi kultúra tökéletes megismerése a kereszténység előtti kultúra rekonstrukcióját jelentené. A nép és kultúrája iránti romantikus szemlélet — Lengyelországban 54. Bystron J. St., 1947a, 119—129. 55. Dobrowolski Kazimierz, 1966, 23; — Kutrzeba-Pojnarova Anna 1965, 75.