A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BŐDI Erzsébet: Adatok a kelet-európai néprajz történetéhez (Bystron Jan Stanislaw és a lengyel néprajz)

ADATOK A KELET-EURÓPAI NÉPRAJZ TÖRTÉNETÉHEZ... 331 Bystron J. St. és a népművészet kutatása Lengyelországban a XX. század első évtizedeiben egyre fokozódik az érdeklődés a nép művészete iránt. Seweryn U. és Frankowski E.,

5Í a népművészetkutatás úttörőinek tevékenysége mellett megtaláljuk Bystron J. St. munkáit is. 1929-ben jelenik meg a fametszetekről szóló tanulmánya Polskié drzeworyty ludowe (A lengyel népi fametszetek) címmel, amelyben a népi fametszetek értékét inkább csak érzelmi alapon ismeri fel és nem pedig tudatosan: „Nézegetjük őket — írja — nemcsak érdeklődésből, hanem élvezetből is, látunk bennük valami olyat, ami tetszik nekünk; a legtöbből valami meghatározatlan primitív szenvelgés áramlik felénk, vannak olyanok is, amelyeknek mintha csak éreznénk az egyszerű tartalmát. Megérezzük a másik világ^ létét, a másfajta művészeti nézeteket, a művész önálló és őszinte törekvését. Éppen ez az eltérő művészeti világszemlélet, amely egy sajátos önállóan kidolgozott stílusban mutatkozik meg, alkotja ezeknek a grafikáknak az értékét."

52 A tanulmányban Bystron J. St. a népi fametszeteket nem csupán formai tulajdonságuk miatt ismeri el „népinek", hanem figyelemmel kíséri a díszítő jellegüket, egyszerűségüket, „primitivizmusukat" és a tipizálás lehetőségét. (Ez az utóbbi két tényező a népköltészet kutatására is jellemző.) A fontosabb fametszetközpontok — amelyek rendszerint kolostorok mellett alakultak ki — felsorolása után a szerző kiemeli a fametszetek jelentőségét a nép kultúrájában. Megpróbálja elemezni a vándor képkereskedők, grafikusok szerepét a paraszti kultúrában. Egyúttal arra is fényt derít, hogy miképpen kapcsolódnak ezek a képkereskedők és alkotók a technika régi mestereihez és miképpen vált ez a művészet a falu művészetévé. Nyomon kíséri a fametszés hanyatlását. Rámutat arra, hogy korábban hogyan mentek végbe azok a folyamatok, amikor az amúgy is kevesebb tudással rendelkező iparosok már nem tudtak a városi társadalom piaci igényeihez alkalmazkodni és rá voltak utalva egy újabb piac keresésére és így jutottak el a falvakba. A népi plasztikát tanulmányozva Bystron J. St. különösen kiemeli a XVI— XX. századi nemesség és a város hatását. Ellentétben a két világháború közötti művészettörténészek álláspontjával, ezt a hatást nemcsak formainak tartja. Bystron J. St. a népi plasztikát kapcsolatba hozza egy meghatározott társadalmi csoporttal. Nem a sematikus kategóriák keretében tárgyalja azokat, figyelembe veszi, hogy az esztétikai igények kielégítésére is szolgálnak. A népművészeti alkotásnál kiemeli egyik oldalról a társadalmi közösséget, amely rendszeres művészi kiképzésben nem részesül, másik oldalról pedig a „technikai primitivizmust, az ügyetlenséget".

53 Ebből következik az is, hogy Bystron J. St. a nép művészetének veszi azokat a népi alkotók által készített alkotásokat is, amelyek nem népi eredetű mintákat és technikákat tükröznek. 51. A népművészetre vonatkozó első lengyel teoretikus jellegű munkák Frankowski Eugeniusz nevéhez fűződnek. Frankowski Eugeniusz 1929, 82—128; 1928. 52. Bystron J. St., 1929a, 3. Itt kell megjegyezni, hogy Piwocki Ksewery művészettörténész a következő elismerő szavakkal emlékezik Bystron J. St. munkájára: „Találóan rajzolta meg ennek a népművészeti ágnak a történeti alakulását, társadalmi vonatkozásait és technikai rejtélyeit." Piwocki Ksewery 1964, 202. 53. Bystron J. St., 1947a, 119—220.