A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BŐDI Erzsébet: Adatok a kelet-európai néprajz történetéhez (Bystron Jan Stanislaw és a lengyel néprajz)

328 BŐDI ERZSÉBET rend bizonyára Bystrorí J. St. érdeklődésével függ szorosan össze. Az egyes kultúrcsoportokat a szerző nem tárgyalja részletesen, de nem is ez a célja. Alapvető módszertani és elméleti síkon igyekszik megmagyarázni kutatásunk tárgyát és lényegét. A különböző társadalmi csoportok kultúrája, ide számítva a paraszti kultúrát is, nem kizárólagosan hagyományos kultúra. A kultúra a fejlődés minden történelmi korban „egy adott társadalmi csoportban meghatározott időben születő kulturális elemek (fogalmak, cselekedetek, tárgyak) összessége."

42 Ezek az átvétel és a különböző történelmi fejlődéssel összefüggő alkotások útján keletkeztek. Ebből fakad a kutatás következő lépése is, amely Bystrofi J. St. egyik legkedvesebb kutatási témaköre, a változások teóriája: a változások útjának s irányának kutatása; felderítése annak, hogy az új értékek mit váltanak fel és milyen társadalmi, gazdasági viszonyok hatására terjednek el, válnak a kultúra építő elemeivé. Ebben a fontos kérdésben Bystrofi J. St. a falu, a közösség egyes személyeinek, intézményeinek tulajdonít alapvető szerepet. A falura jellemző társadalmi viszonyok, továbbá a társadalmi osztályok és rétegek közötti kulturális érintkezések kialakulásában az öregeknek, az egyes foglalkozások képviselőinek, az egyháznak, a városnak, az iskolának és „egyéb külvilági kapcsolatoknak" tulajdonít nagy jelentőséget.

43 Wstep do ludoznawstwa polskiego című munkáját 1929-ben követi a Bibliográfia etnografii polskiej (A lengyel néprajztudomány bibliográfiája). A bibliográfia a lengyel néprajztudomány 1910—1925 között végzett munkájáról nyújt összefoglalót. Adatgyűjteménye nemcsak a lengyel szakirodalom felmérését tekinti feladatának, hanem magába foglalja a lengyel népre és általában Lengyelország népeire vonatkozó külföldi könyveket és tanulmányokat. Továbbá felöleli a lengyel határokon kívül élő lengyel népcsoportokra vonatkozó lengyel és külföldi irodalmat. Bystrofi J. St.-nak 1932-ben jelenik meg egyik monumentális, gazdagon illusztrált két kötetes munkája, amelynek a címe: Dzieje obyczajów w dawnej Polsce, wiek XVI—XVIII. (A szokások története a régi Lengyelországban XVI—

XVIII. században.) A történeti témával foglalkozó munka mintegy új szakasz kezdetét is jelzi Bystrofi J. St. munkásságában. Bystrofi J. St. a munkában főleg a régilengyel irodalomra, azon belül elsősorban a lírai hagyományokra támaszkodik és csak kevésbé gondol a prózai művekre. A Dzieje obyczajów w dawnej Polsce, wiek XVI—XVIIP módszere azon alapszik, hogy három évszázad keretében a szokások életéről, mechanizmusáról bizonyos keresztmetszetet ad, kiemeli azokat a tényezőket, amelyek ismétlődnek és általánosak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni Bystron J. St. munkájának jellemzésénél a régi szokások és kultúra történészének céljait. Bystrofi J. St. nem törekszik az egyedi tények összességének feldolgozására, arra hogy a valóságot teljes történelmi folyamatában adja vissza. Meg kell jegyezni, hogy a társadalmi és kulturális valóság funkcionális modellje nem is igényli az ilyen történeti munkát. Bystrofi J. St. említett könyvének lényege — és egyben fő érdeme —, hogy igyekszik közelebbről megvilágítani, hogy miképpen nyilvánul meg a kulturális és társadalmi értékek „keletkezése, fejlődé42. Bystron J. St., 1926, 3. 43. Bystron J. St., 1926, 62—68.