A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
BŐDI Erzsébet: Adatok a kelet-európai néprajz történetéhez (Bystron Jan Stanislaw és a lengyel néprajz)
324 BŐDI ERZSÉBET zatig, a fenomenalizmusig, 26 sőt a legújabb európai néprajzi irányzatot, a funkcionalizmust támadó irányzatokon keresztül az enyhén mutatkozó történeti materializmusig." 27 Ebben a helyzetben Bystron J. St. az evolucionalisták ellen emel szót. Ezt láttuk már az említett első munkájában is. Őt a történelmi valóság kutatása érdekli. Kutatásainak középpontjába a társadalmi elemeket állítja: azokat az emberi megjelenési formákat és magatartásokat, amelyek a társadalmi együttélés útján jöttek létre és amelyeknek a differenciálódása szerinte a heterogén társadalom tükre. A két világháború között — ellentétben számos lengyel néprajzkutatóval — Bystron J. St. nem foglalkozik az emberiség pszichikai fejlődésének kérdésével. Nem érdeklik a civilizáció kialakulásának első mozzanatai sem. Nem keresi a földünkön található kulturális differenciálódást és ennek okait. Kutatásai során nem törekszik visszanyúlni a régmúlt időkig. Kutatásainak súlyát a meghatározható társadalmi csoportok műveltségének jobb megismerésére fekteti. Olyan társadalmi csoportok érdeklik a kutatót, amelyek hozzá térben és időben közel állnak és magukon hordozzák azokat a társadalmi magatartási normákat, amelyek a nép anyagi és szellemi műveltségét alkotják. A különböző néprajzi csoportok kultúrájának, de főleg hagyományának nyomon követése, rendszerezése alkotja Bystron J. St. munkásságának egyik legfontosabb gerincét. Másfelől érdeklődést mutat a jelen irányába is, amely a kor társadalmi tudományaira mind nagyobb mértékben jellemző. A politikai elnyomás alatt munkálkodó lengyel kutatók a nemzeti kultúrjavak feltárásának szükségességét fokozottabban érezték. Ezzel történeti érdeklődésük került előtérbe. A már függetlenné vált Lengyelország tudósai ezt a történeti jellegű kutatást kezdik lassan felváltani a jelenkor vizsgálatával. Vagyis a kutatási hangsúly a leírás és rendszerezés oldaláról a dinamikus változások elméletére, a gyakorlat és elmélet összevonásának keresésére billen. Többek között ez a folyamat jellemző kutatónk munkáira is. Poznani tartózkodása idején továbbra is a lengyel és a többi szláv nép szokásanyagával foglalkozik. Az aratószokásokról írt tanulmányához hasonló szellemben írja meg következő kitűnő munkáját a szláv családi élet szokásairól Slowianskie obrzedy rodzinne (Szláv családi szokások) címmel. 28 Könyvében bevezetőül egy nagyon fontos — abban az időben — bátor módszertani megállapítás olvasható: „Mindenféle kutatás, tehát a néprajzi kutatás is köteles időben és térben korlátozni és úgy vizsgálni saját anyagát, mint történelmi valóságot, tekintetbe véve az egyes hiedelmek vagy szokások keletkezését, fejlődését és elhalását. Talán ez az egyetlen helyes út a valószínűség eredményeinek elnyerésére, máskülönben csak gyűjtési szenvedélybe esünk." 29 26. Husserl Edmund által alapított szubjektív idealista irányzatnak az alkalmazása a népi kultúra területén Lengyelországban Baudouin de Courtenay Ehrenkreutz Jedrzejewiczowa Cezaria nevéhez fűződik. Munkáiban szembetűnik az elmélet elsőbbsége az anyag felett. A kultúra elemeit nem úgy vizsgálja, mint a valóság visszatükröződéseit, hanem mint elméletének alárendeltjeit. Sokolewicz Zofia, 1973, 164—165. 27. Kutrzeba—Pojnarowa Anna, 1965, 73. 28. Bystron J. St., 1916c. 29. Bystron J. St., 1916c, 3.