A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
DOBROSSY István – FÜGEDI Márta: A paraszti kenderfeldolgozás előkészítő munkafázisai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
314 DOBROSSY ISTVÁN— FÜGEDI MÁRTA Regécen, Rudabányácskán, Telkibányán és Újcsanáloson ismeretes, de előfordult Pusztafaluban és Baskón is. 31 Ezekben a falvakban a kender szárítását is gyakorta aszalásnak nevezik. Az aszalóléckára (kerettel ellátott vesszőfonat, amely tepsi alakú) helyezett 10—12 kévét 2—4 óra hosszat szárították. Hasonlóan az aszalandó gyümölcshöz, a száradó kendert is ronggyal, ponyvával takarták le. Az aszalók megszűnése után a kender törés, tilolás előtti szárítására a kenyérsütő kemencéket használták. A kenderfeldolgozás munkafolyamatának ismertetett három részmozzanata, illetve a kapcsolódó terminusok arra engednek következtetni, hogy a kender betakarítása során a különböző mennyiségekhez elnevezésbeli azonosság járul. A nyüvés egységei általánosan marok és kéve elnevezéssel ismeretesek. Ezek az egységek változatlanok maradnak az áztatás során, s az országos képbe beilleszkedő megyéinkből csupán a Hernád folyó vidéke, általánosabban a történeti Abaúj megye területe tér el. Az áztatás köteges módja az egykori lentermesztésre utal, innen került át kendermunkára. Szélesebbkörű elterjedésében a belső migráció és a 18. század nemzetiségi telepítései is szerepet játszhattak. Az áztatott kender szárításának területünkön két olyan építménye fordul elő, amelyek elterjedését egyrészt földrajzi környezethez (az erdei gyümölcsök, gyógyfüvek, gombák szárításához használt zempléni aszalók), másrészt táji-néprajzi csoporthoz (barkók) lehetett kötnünk és sikerült körülhatárolnunk. VORARBEITEN ZUR BAUERLICHEN HANFAUFBEREITUNG (RAUFEN, RÖSTEN, DARREN) IM KOMITAT BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN (Auszug) Die Verfasser beschäftigen sich seit ungefähr 10 Jahren mit der Hanfkultur, der Leinenkultur und den Bauerntrachten im Komitat Borsod-Abaúj-Zemplén. Die Ergebnisse ihrer Arbeit veröffentlichen sie in einer Studienreihe. Dieses Thema ist ein Teil der monographischen Aufarbeitung des Stoffes. Die Hanfernte (ung. nyüvés), das Rösten und Darren werden so dargestellt, indem sie primär die Bezeichnungen der Arbeitsgänge und der Teilmomente auf der Karte aufzeichnen. Die allgemein bekannte Bezeichnung für die Hanfernte ist Raufen (ung. nyüvés, nyövés), in den Dörfern des Bükk-Gebirges kommt die Bezeichnung Brechen (ung. szaggatás), in Süd-Borsod Ernte, Reissen (ung. aratás, tépés) vor, während in amderen Teilen des Komitats noch andere Bezeichnungen anzutreffen sind. Der herausgezogene Hanf wurde zu verschiedenen dicken Bündeln gebunden und geröstet. Die Grösse und Bezeichnung der sog. Röst-Garben (ung. áztató kéve) charakterisieren Gebiete und ethnographische Gruppen. Die in Europa bekannten Formen des Röstens sind auch in diesem Gebiet des Komitats zu finden. So wurde Hanf sowohl in stehendem als auch in fliessendem Wasser geröstet. Das Rösten in stehendem Gewässer hat zahlreiche Formen und diese haben viele Bezeichnungen (Lake, See, Brunnen). Das Rösten in Garben bzw. grösse31. Baskó — Flórián i. m., Pusztafalu — Gönyey Sándor: Az Abaúj megyei Pusztafalu népi építke zése, kendermunkája és népviselete. Néprajzi Értesítő, XLI. 1939. 135.
