A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

VIGA Gyula: Északkelet-magyarországi adatok a szamártartáshoz

ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI ADATOK A SZAMÁRTARTÁSHOZ 297 Frisnyák S., 1977. A Bükk-vidék település- és gazdaságföldrajza. In.: Hevesi A. (szerk.): Bükk. 156—171. Budapest. Gönczi F., 1902. Az emberi betegségek gyógyítása a göcseji népnél. Ethn., XIII. 78—84, 128—132, 214—224. Gunst P., 1970. A mezőgazdasági termelés története Magyarországon 1920—1938. Budapest. Györffy L, 1936. Ló- és szamárhúsevés a magyar népnél. Ethn., XLVII. 323. Hankó B., 1954. A magyar háziállatok története ősidőktől máig. Budapest. Jankó J., 1902. A balatonmelléki lakosság néprajza. Budapest. Korponay /., 1871. Abaújvármegye monographiája. Kassa. Matolcsi J., 1975. A háziállatok eredete. Budapest, Mezőgazdasági adattár I—

II. Budapest, 1965. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény 1870—1970. Állatállomány. III. Községsoros adatok 5. kötet. Budapest, 1972. Paládi-Kovács A., 1973. A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez. Néprajzi Közlemények, XVIII. 5—79. Paládi-Kovács A., 1973/a. Szállítás málhás lovakkal aGömör-Tornai karsztvidéken. Ethn., LXXXIV. 549—558. Román J. (szerk.), 1977. Földrajzi nevek a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár kéziratos térképein A—B. Borsodi Levéltári Füzetek, 6. Miskolc. Szabó K., 1942. Kecskemét pásztorélete. Néprajzi Értesítő, XXXIV. 1—62. Szendrey Zs., 1937. A szamár a magyar néphitben. Ethn., XLVIII. 85—86. Szendrey Zs., 1937/a. A növény-, állat- és ásványvilág a varázslatokban. Ethn., XLVIII. 154—166. Szilágyi M., 1964. Adatok állattartásunk egy kevéssé kutatott problémájához. Ethn., LXXV. 279— 282. Szolnok megye Néprajzi Atlasza 1/1—2. Szolnok, 1974—75. Tálasi I., 1942. Változás-vizsgálatok a népi állattenyésztés köréből. Néprajzi Értesítő, XXXIV. 203—220. Túri Mészáros L, 1912. A szamár. Magyar Nyelv, VIII. 141. Vajkai A., 1937. Adatok a Felföld népi orvoslásához. Ethn., LXVIII. 140—154. Viga Gy., 1977. Adatok az Alföld és a hegyvidék árucseréjéhez: a Bükk hegység szlovák meszeseinek tevékenységéről. (Kézirat, megjelenés alatt az Ethn. ban. Miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi adattára: 3416.) NORDOSTUNGARISCHE BEITRAGE ZUR ESELSHALTUNG (Auszug) Die ungarische Volkskundeforschung beschäftigt sich kaum mit der wissenschaftlichen Aufbarkeitung der Zucht und Nutzung von Ziegen, Eseln, Büffeln. Im Vergleich zu kommen sie in geringer Anzahl vor, spielten aber im Leben mancher Landschaftseinheiten eine spezifische Rolle, im Leben und in der Arbeit einiger Siedlungen nahmen sie einen besonderen Platz ein. Diese Studie gibt Angaben über die Eselshaltung in Nordostungarn. Laut statistischen Angaben aus den vergangenen 100 Jahren nimmt die Zahl der Esel immer mehr ab. Früher dagegen spielte der Esel eine bedeutende Rolle bei der Arbeit in den höher gelegenen Weingärten, und die Schäfer benutzten ihn als Lasttier. Spuren ehemaliger Eselshaltung sind in mehreren Ortsnamen des bezeichneten Gebietes erhalten. Mehr als zehn Esel gab es kaum in einer Siedlung, nur in einigen Fällen stieg ihre Zahl auf über 50. Die Diffusion der verhältnismässig hohen Zahl zeigt, dass die Eselshaltung vom geographischen Antlitz eines Gebietes bzw. von der spezifischen Lebensweise einer Gruppe der Bevölkerung abhing. Im Bükk-Gebirge wurden viele Esel gehalten. In den Dörfern im Herzen des Gebirges — meistens slowakische Siedlungen — wurde das Eselgespann zum Kalk-