A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

VIGA Gyula: Északkelet-magyarországi adatok a szamártartáshoz

ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI ADATOK A SZAMÁRTARTÁSHOZ 291 8. kép. Szamárfogat, Hidasnémeti általában talyigát használtak. Ideiglenesen magában is befogták az állatot négykerekű szekérbe, egy rúd mellé, gyakoribb azonban ilyen esetben kétrudas szekér alkalmazása (6—8. kép). A két rúd között van elhelyezve a hámfa, melyre az istrángot erősítik. Adatainkból nem derül ki egyértelműen, hogy a két rúd alkalmazása korábbi fogatolásmódot őriz, vagy újabban elterjedt fogatolástechnikai megoldás. További feladat lenne — szélesebb körben — a szamár által vontatott járművek típusainak, elterjedésüknek a vizsgálata. Az adatközlők szerint az alkalmazott járműtípus a szállítandó anyagoktól függött, de azok minősége mellett lényeges volt mennyiségük is. A szőlősgazdák általában talyigát használtak,

20 mert könnyebben mozgott az emelkedőkön, ugyanakkor egy szamár kellett hozzá. A bükki meszesek viszont általában kétszamaras fogatokat használtak, mert ezt kívánta üzleti érdekük: minél messzebb vitték a meszet, annál drágábban adhatták el. S míg egy talyiga csupán 2,5—3 q terhet bírt el, addig két szamárral elvitt egy szekér 6—8 q-t is.

21 A szamár befogásához használt szerszámok általában csak méretükben 20. BodgálF., 1960. 525. 21. Saját gyűjtés, Répáshuta (1976).