A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó a Magyarországi Néprajzi Társaságról és az Ethnographiáról, 1892

Herman OTTÓ A MAGYARORSZÁGI NÉPRAJZI TÁRSASÁGRÓL... 235 A társaság újabb bonyodalmának képe a következő: A társaság első elnöke, bold. Hunfalvy Pál, az administratio összességét a társaság titkárára, Dr Herrmann Antalra bízta, kinek önkényes vezetése alatt e téren egy sajátságos bifurkáczió fejlődött ki. A míg t. i. a pénztáros külön kezelte és számolta el a társaság rendes bevételeit és némely kiadásait és rendesen kis fölöslegekkel zárta le az évi számadást, addig a titkár ismét külön egyrészt pusztán szóbeli megegyezések alapján vezette a nyomdai dolgokat és pedig úgy, hogy hatra-vakra nyomatott, tehát folyton növelte a társaság adósságát, a melynek állásáról a külön számoló pénztáros sohasem bírt kellő tájékozottsággal. Ez a gazdálkodás vált a súlyos anyagi bajok kútforrásává. Ehhez járult az is, hogy a tagok nyilvántartása nagy mértékben hiányos volt, a mi a rendes bevételekre bénítólag hatott, a társaság hitelét és tekintélyét pedig nem kis mértékben sértette. Hogy e ,nyílvántartás' mit jelentett, ezt legjobban az bizonyítja, hogy a midőn a titkár pld. 1891 re a tagok számát 604re vette, akkor ezekből csak 192 fizetett tagsági díjat és így volt ez a megelőző években is. A midőn a helyzet már-már tarthatatlanná vált, akkor halt meg Hunfalvy Pál s akkor ragadtam meg én a kezdeményezést arra, hogy a társaság állapota tisztáztassék. E tisztázás eredménye az volt, hogy akkor a midőn a pénztáros 31 frt 21 kr fölösleget mutatott ki, ugyanakkor a társaság mégis a nyomdáknak és a szerzőknek 1793 forinttal tartozott! A mi e bajt különösen fokozta, az az a körülmény volt, hogy a midőn a visszásság kitűnt, a társaság rendes, évi bevételei már ki voltak merítve s csupán hátralékokról — lehetett még szó, a melyeknek behajtása azonban, a nyilvántartás páratlan rosszasága folytán csak minimális eredménynyel kecsegtetett. Minthogy ez a helyzet az év elejére esett, hozzá a nagyobb hitelezők nyugtalankodtak s arra sem volt semmi mód, hogy a társaság folyóiratát rendesén kiadhassa, a társaság tulajdonképpen a bukás szélére került, a melytől még a 650 frtnyi alaptőke feláldozása árán sem menekülhetett volna meg. De a helyzet tisztázva lévén s ebből folyt a mentési kísérlet iránya. Az én ajánlatomra fordult akkor a társaság Nagyméltóságodhoz s f. é. márczius 26kán nyújtotta be kérvényét, a melynek eredménye Nagyméltóságodnak f. é. április hó 7kén kelt, 14.552 számú kegyes leirata volt, a melynek értelmében a társaság 500 forintot a Nemz. Múzeum alapjából oly kikötéssel kapott, hogy annak erejéig a N. M. néprajzi osztályának nevezetesebb tárgyai ismertessenek — és avval a hozzáadással is, hogy a társaság folyóirata a N. Múzeum hivatalos kiadványai közé soroltassák; továbbá megígérte Nagyméltóságod, hogy annak idejében még a Rökk Szilárd alapjából is egy megfelelő összeget utalványozni fog. A társaság időközben — f. é. május 7kén megtartotta közgyűlését, melyen én nem voltam jelen. A közgyűlés elfogadta az egész reformtervezetet, mely két hónapi munkámba került; elfogadta az alapszabály módosítást és engem választott meg elnökének, mit én abban a hitben, hogy a közgyűlés határozata érvényes, el is fogadtam. A helyzet rendkívüli voltára való tekintetből, mindjárt az új választmány megalakítása alkalmával fölhatalmazást kértem arra, hogy a társaságnak zilált (