A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

VERES László: A kamarai gazdálkodás kibontakozása a diósgyőri koronauradalomban 1755–1770 között

202 VERES LÁSZLÓ vessző Szabad, de Tölgy és mogyoró nem szabad."

10 Kisgyőr, Felsőgyőr és Varbó esetében a hivatalos egyházlátogatási jegyzőkönyv adatai mellett az úrbérrendezést megelőző felmérések során adott válaszok tanúskodnak a betelepítésről. A három jobbágyfalu lakói contraktualisták voltak, akik egyösszegben, pénzben fizették ki úri terheiket. Kisgyőr lakosai évente 300 Rfl.-t fizettek, s ezentúl csak 3 nap robottal tartoztak az uradalomnak, valamint 25 öl tűzifát kellett kivágniuk. Felsőgyőr lakosai 1 forint 30 krajcárt fizettek telkenként taksába, dézsma fizetésére azonban nem kötelezték őket, mert mint a lakosok is közölték: „Semmi nemű szántó földünk, rétünk nincsen". A varbói Jakosok 10 éves időtartamra léptek szerződésre a zálogos földbirtokosokkal. Évi adójuk 200 rénes forint volt. Ezen kívül a jobbágyok fejenként kötelesek voltak 3 napot dolgozni az uradalomnak és az egész település lakosságának évente 15 öl fát kellett kivágni és az uradalmi majorba szállítani.

11 A diósgyőri uradalomban már 1755 előtt megszaporodott a szerződéses jobbágyok száma. A munkaerő biztosítása, az elvándorlás megakadályozása megkövetelte, hogy a mezővárosok és a telepített falvak lakóit megillető jogokhoz legalább részben hasonlító kiváltságokkal ruházzák fel az uradalom többi településének lakosságát, illetőleg helyzetükön könnyítsenek. 1755 előtt ezekben a településekben is szerződéses jobbágyok éltek, vagyis a földesúr és a jobbágyok viszonyát kontraktusok (szerződések) szabályozták. Ezek a szerződések a jobbágyok úri terheinek részbeni megváltását tették lehetővé. Bábony lakosai évente 200 Rfl.-ot fizettek földesuruknak, az egri káptalannak. Borból és gabonából tizedet kellett fizetniük dézsmába. A lakosság tűzifa kivágási kötelezettsége 15 öl volt évenként.

12 A parasznyaiaknak évente 200 rénes forintot kellett fizetni, 12 öl tűzifát vágtak ki és egyedül a szőlőből fizettek tizedrészt dézsmába.

13 Hasonlóképpen Radistyán lakói is 200 Rfl.-ot fizettek kontraktusuk szerint. Dézsmát csak borból adtak tized részben, tűzifa vágási kötelezettségük pedig 16 öl volt.

14 1755 előtt csak a kápolnai jobbágyok, a ládháziak és a csabai zsellérek nem voltak szerződéses viszonyban földesurukkal. Egyedül a csabai zsellérek úri tartozásait ismerjük, akik 9 máriást fizettek a csabai részek zálogbirtokosának, bizonyos Stainczer Jánosnak fejenként.

15 (Lásd 1. táblázat.) A koronauradalom zálogból való kiváltása után a magyar kamara első intézkedéseiben a mezővárosok és a jobbágyfalvak lakosságának kötelezettségeit vizsgálta felül és különböző eszközökkel a kincstár érdekeinek megfelelően egységesíteni, felülbírálni igyekezett azokat. A kamara első támadása a mezővárosok ellen, s ezek között is a szabad királyi városi fejlődés útjára lépni akaró Miskolc ellen irányult. Miskolcot 1755-től évi 1500 Rfl. taksa fizetésére fizették, holott az 1744-ben megkötött szerződése 53 évre függetlenítette a várost az uradalomtól. A város pereskedése és követelése után olyan jogcímmel hagyták 10. HraL. Egri Érseki Gazdasági Levéltár. 731. rakt. köteg. Nr. t/707. Itt mondok köszönetet Sugár Istvánnak, aki a Heves megyei Levéltárban levő uradalmi összeírásokat múzeumunk rendelkezésére bocsátotta. 11. BAZmLt. BmLt. Bvm. Nemesi kgyi. Act. Pol. XXII. I. 251. 96, 103.; XXII. I. 150. 12. BAZmLt. BmLt. Bvm. Nemesi kgyi. Act. Pol. XXII. I. 251. 98. 13. BAZmLt. BmLt. Bvm. Nemesi kgyi. Act. Pol. XXII. I. 251. 102. 14. BAZmLt. BmLt. Bvm. Nemesi kgyi. Act. Pol. XXII. I. 251. 100. 15. BAZmLt. BmLt. Bvm. Nemesi kgyi. Act. Pol. XXII. I. 251. 98, 139, 148.