A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
JOÓ Tibor: A sajóládi pálos kolostor
164 JOÓ TIBOR épületek értékét tekintve Sajólád a kilencedik helyen állott. 215 A feloszlatáskor felvett jegyzék szerint akkor 14 szerzetes élt a sajóládi kolostorban. 216 A sajóládi templom plébániatemplommá vált, a kolostor plébániaház lett. A pálos rendnek a visszaállítására irányuló törekvések sem a XVIII. század végén, sem a XIX. században nem jártak eredménnnyel hazánkban, bár 1802-ben három tanítórend megújítását engedélyezte a király. A sajóládi templom barokk díszeitől részben megfosztottan és az oromzati szobrok nélkül, de megújított állapotban áll ma is és megtekinthető, azonban a korabarokkra határozottan utaló fiókos dongaboltozatú kolostorépület már csonka, több belső átalakítás jegyeit mutatja fel. Hiányzik azonban mindkettőből a tanulmányban említett igen sok — XVIII. századbeli és korábbi — műalkotás, s a meglevőkre éppen azért még jobban kell vigyáznunk, hiszen történelmünk és művészetünk, kultúránk pótolhatatlan értékeiről van szó, amelyeket — a tanulmányból is láthatóan — még az utóbbi évtizedekben is igen súlyos veszteségek értek. DAS PAULINERKLOSTER VON SAJÓLÁD (Auszug) Eines der bedeutendsten Klöster des enzigen in Ungarn gegründeten Mönchordens — das Paulinerkloster — war das nach der Glückseligen Jungfrau Maria benannte Kloster in Sajólád (Komitat Borsod-Abaúj-Zemplén). Das Kloster wurde 1387 von Péter und György Czudar von Ónod gegründet. Im Kloster und in seiner Kirche wurden schon 1423 sieben Altäre eingeweicht. Das Kloster bekam in Laufe der Jahrhunderte viele Güter geschkent, der Besitz wurde aber auch durch Ankäufe von Immobilien, Mühlen, Weinbergen und Fischteichen vergrössert. In diesem Kloster war Fráter György Martinuzzi Novice, später mehrere Jahre Prior. Er ist eine bedeutende Gestalt der ungarischen Geschichte des XVI. Jahrhunderts. Im XVI. — XVII. Jahrhundert war das Kloster vielen Erprobungen ausgesetzt. Zuerst wurde es von Gáspár Serédi ausgeplündert und vernichtet, später, haben Gábor Perényis Leute viele Güter verschleppt. In der Zeit der türkischen Besetzung war das Kloster eine Ruine, seine Ländereien wurden im allgemeinen von den Pächtern benutzt; im Jahre 1611 diente das „früher Kloster, jetzt eher castellum" auf Verordnung des Palatins als Wachtposten mit einer Besatzung von 6 Reitern und 10 Infanteristen. Im XVII. Jahrhundert hielten sich in Sajólád bzw. auf seinen Gütern nur 2 bis 3 Mönche auf. In der zweiten Hälfte des XVII. Jahrhunderts gelangten schon neue Güter und Immobilien in den Besitz des Klosters auch war man bemüht, die ehemaligen Besitze zurückzugewinnen. 1706 wurde die Rekonstruktion des Klosters vorbereitet. 1716 konnten schon 8 Zel215. Császár i. m. 422. 216. Császár i. m. 417—420. A fényképek — az 5. kép kivételével — Veres András fotóművész felvételei. Rendelkezésre bocsátásukért ezúton is köszönetet mondok. Ugyancsak köszönet illeti dr. Balpataki Béla sajóládi rk. plébános urat is, szíves kalauzolásáért, hasznos felvilágosításaiért. A Gyéressy Béla által az OMF részére gyűjtött értékes és gazdag cédulaanyag az áttekintéshez igen nagy segítséget nyújtott.
