A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

JOÓ Tibor: A sajóládi pálos kolostor

A SAJÓLÁDI PÁLOS KOLOSTOR 145 7. kép. Emeleti folyosórészlet 8. kép. A belsőudvar részlete ban, Márianosztrán, megvolt Diósgyőrött (azok a XVIII. században templommá bővítették)

125 stb. Sajóládon is volt még a XV. század elején egy külön (Szentlélekről elnevezett) kápolna, hiszen a kápolnában 1423-ban három oltárt szenteltek fel. Helyét csak egy régészeti feltárás tudná pontosan rögzíteni. Véleményünk szerint a keleti szárny közepén levő — most átjáró és raktár céljaira szolgáló — helyiségek helyén volt a hajdani kápolna hajója; a helyreállítás során az új homlokzati vonalat itt a korábbinál hátrább építették meg. Ettől a helytől északabbra levő falak ma is vastagabbak, 1,35 m-esek, míg az új főfalak csak 1,00 m-esek. Az 1,35-ös falvastagsági rész az, ahol 1706 és 1716 között a régi alapokon az első három cellát felépítették, majd negyedikkel bővítették és ezekre a cellákra építették reá a második szintet. (A vastagabb falú, kiugró részt 6. számú felvételünk mutatja be.) Cáfolja a sajóládi kolostor XVIII. századi kiépítettsége is Ádám Ivánnak azt a megállapítását,

126 hogy „jellemző még pálos kolostorainkra, hogy a szokásos quadrum, a kolostor udvara ritkán teljes négyzet és hogy egész keresztfolyosókra eddig csak egy helyen akadtak (Csáktornya)", továbbá, hogy „rendszerint hiányzik a keresztfolyosó negyedik ága, mely a templom oldalához dűl." Sajóládon ugyanis a belső kolostorudvar, a quadrum szabályos négyszög volt. A keresztfolyosó (kerengő) mind a négy ága adott volt, mind a négy oldalon 125./oo Tibor—Sólyom Dezső: A diósgyőri pálos kolostor. HOM Évk. XII. Miskolc, 1973. 87—120. 126. Ádám Iván: Pálosaink építészeti emlékei. (Egyházművészeti lap 1885. évi évfolyama, 184.)