A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon

162 LAGZI ISTVÁN A rendelkezés utasította a rendőrség és a határvadász parancsnokságokat, valamint a határmenti területek közigazgatási vezetőit, hogy a „fekete határátlépéseket" szüntessék meg, az elfogott egyéneket a budapesti toloncháznak adják át. (Figyelemreméltó az, hogy minden bizonnyal lengyelekről van szó, de maga a lengyel szó sehol nincs említve. Valószínűnek látszik, hogy Magyarországon keresztül a lengyelekhez hasonlóan szlovákok is „evakuáltak", bár erre vonatkozóan — a lengyel menekültekkel kapcsolatos iratokban — nem találtunk adatokat.) 1940 elején a lengyel menekültek szökéseivel kapcsolatos nyomozást kiszélesítették így viszonylag sokrétű információ állt a katonai (belügyi) hatóságok rendelkezésére. A vezérkar főnöke Werth Henrik többször is foglalkozott a „lengyel kérdés"-sel. Werth a belügyminiszterhez írott levelében (1940. május 25.) rámutatott arra, hogy az országban tartózkodó lengyelek tetemes politikai kárt okoznak Magyarországnak. A VKF 2 D osztály vezetőjének Ujszászi ezredesnek a véleménye szerint a garanyi táborban elhelyezett Stanislaw Laski lelkész, Cyprian Kozikowski /Krzyszkowski/ mérnök, Stanislaw Krawiec orvos és Marian Szargat postás ellen „.. .az az alapos gyanú áll fenn, hogy Szlovákiában a lengyel menekültekkel, esetleg más egyénekkel is gyanús összeköttetést tartanak fenn. A táborokból a menekülteket tömeges szökésekre bírják..." Az említett személyek ellen ekkor még nem indítottak eljárást. A tábor „előnytelen fekvése" miatt Ujszászi ezredes a VKF nevében ismételten kérte a garanyi tábor megszüntetését, az ország belsejébe való áttelepítését.

47 A táborokból való szökések 1940 első felében igen eredményesek voltak. A miskolci VII. hadtest parancsnoka Nagy altábornagy jelentéséből tudjuk, hogy a szökéseket számtalan variációban valósították meg. A „... csízi táborban internált Kuczynski József szds. [százados] lengyel internált f. évi III./31-én ravasz fondorlattal, foghúzás céljából a közel felvő Rimaszécs községbe kért eltávozást" ahonnan megszökött.

48 1940 közepén (július 3-án) a VII. hadtest és a 7. csendőrkerület nyomozói lengyel internáltakat szöktető hálózat működésére derítettek fényt. A nyomozás és a „B" (beépített, bizalmi) egyének információiból kiderült, hogy a Csíz és Bánréve községben működő kereskedők „... a szökni szándékozó (lengyel) internáltak részére polgári ruházatokat beszerezve segítették elő a lengyel internáltak szökését. A gk. (gépkocsi) fuvarozók pedig a szökésben levő lengyel katonai internáltakat szállították Budapestre, a lengyel követségre. A Váci utca 4. szám alá. De volt rá eset, hogy a szökésben álló lengyel internáltakat a Mátyás tér 5. szám alá vitték. Voltak akik a Duna utca 4. szám alatt jelentkeztek..." A nyomozás megállapította, hogy több északkelet-magyarországi helységben a lengyel megbízottak a magyar lakosság aktív támogatásával (részvételével) szervezték az evakuációt. „Tornaija községben Holéczi Gyula vendéglős és autófuvarozó a pelsőci, jolsvai és a csízi internált katonati egyéneket szöktető ottani lakosokkal állt összeköttetésben kiknek közbejöttével a szökésben levő lengyel internáltakat gk.-n (gépkocsin) Budapestre szállították.

49 A nyomozás adatai szerint a szöktetésben Dzsurnai Sándor pelsőci, Cirkesz Gyula és Fábri János jolsvai gépkocsifuvarozók segítkeztek, akik viszont összeköttetésben voltak Szőke János csízi penzióbérlővel (akinek penziójában lengyel tisztek voltak elszállásolva) *