A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
CSÓKÁS János–GÁBOR Judit–GYULAI Ákos: Geofizikai módszerek az archeológiai kutatásban
GEOFIZIKAI MÓDSZEREK AZ ARCHEOLÓGIAI KUTATÁSBAN 17 sekkel egybevetve kedvező eredmény adódott. A már feltárt és visszatemetett szelvények helyén mind az izoohm, mind az izogamma vonalak jól értelmezhetően jelzik a feltárás okozta talajkülönbségeket, a kemencék gócát, a bolygatatlan talaj elválását. A metszetekben megfigyelt helyeken is mutatták a régészeti objektumok további kiterjedését. Régészeti szempontból a feltáratlan terület vizsgálatának legfontosabb eredményét a középkori település szélének pontos elhatárolása hozta. Geofizikai módszerrel kimutathatóvá vált, hogy a terület Ny-felé csak kb. 40 m hosszúságban tartalmaz régészeti leleteket. A további szakaszok régészetileg érdektelenek, a mérések bolygatatlan talajt jeleztek. A felszíni leletek valószínűleg csak a telek hosszirányában végzett szántással kerültek erre a területre, így az ásatást a geoelektromos és mágneses méréseknél két gócban jelentkező nagyobb értékek helyének feltárására korlátozhatjuk. Természetesen a mérési eredmények helyességét teljes mértékben az archeo-geofizikai térképek alapján végzett ásatás igazolná, de erre 1976-ban már nem kerülhetett sor. Helyességüket azonban valószínűsítik a visszatemetett területen végzett mérések adatai. A Sály-Latorban végzett kísérlet biztató eredményei után az említett két módszerrel Abaújvár-Vár területén végzett a Geofizikai Tanszék méréseket. 3. Az abaújvári földvárban 1974-től végez a Múzeum archeológiai kutatásokat. Elsőként a sánc átvágásával (14—15. kép) a várfal építési szerkezetének meghatározása történt. 12 Ezután a Vár belső településének vizsgálatát tűztük ki feladatul. A megközelítőleg 200 x 150 m-es, kisparcellás mezőgazdasági művelés alatt álló terület bejárásakor több helyen is volt a településre utaló régészeti lelet. A vár É-i egyharmadában K—Ny-i irányban húzódó kisebb domb K-i részén habarcsos törmelék és nagymennyiségű kő került felszínre a szántások következtében. Az ettől távolabb eső részeken a felszíni leletek alapján nem lehet következtetni a feltételezett házak, hulladék-gödrök, stb. elhelyezkedésére. Sajnálatos módon az ÉNy—DK irányú keskeny, különböző művelési ág alatt álló parcellák nem teszik lehetővé a domborzati viszonyok alapján célszerűnek látszó K—Ny irányú feltárás együtemű elvégzését, még az épületnyomokat mutató szakaszon sem. Az 1976-os ásatás céljára egy 160x20 m-es parcella állt rendelkezésre (16. kép), a mezőgazdasági kár megtérítése ellenében. A dombnak csak a K-i csücske nyúlik erre a szakaszra, ezért nem számítottunk arra, hogy az itt álló épület érdemleges részét megtaláljuk. Geofizikai mérések hiányában a parcella teljes hosszában egy 1 m széles kutatóárkokkal kezdődött volna az ásatás. Ezt követően történtek volna nagyobb felületen rábontások a kutatóárok metszetében mutatkozó régészeti objektumokra. A geofizikai mérések alapján készült térképeken nagyobb, jól körülhatárolható területeken mutatkoztak régészeti leletekre utaló mérési értékek és az izoohm vonalak jól mutatták a bolygatatlan szakaszokat. Mivel geofizikai térképek alapján ezideig nem végeztünk feltárást olyan területen, amelyről egyéb adataink nem voltak, ezt az ásatást kísérletnek tekintettük. Bizonyítani kívántuk a geoelektromos és mágneses mérési módszerek régészeti alkalmazásának hasznosságát.
