A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

CSÓKÁS János–GÁBOR Judit–GYULAI Ákos: Geofizikai módszerek az archeológiai kutatásban

18 CSÓKÁS JÁNOS—GÁDOR JUDIT—GYULAI ÁKOS A mérések eredményeit az ásatások kétséget kizáróan igazolták. A feltárási szelvényeket a geoelektromos mérések magas értékeket mutató izzoohm vonalaival körülhatárolható szakaszokon jelöltük ki (18. kép). Az így meghatározott területen, az alapponttól 35—45 m közötti szakaszon két nagyobb objektumot jeleztek a mérési értékek. (II.—

III. szelvény). Mindkét helyen, 30—40 cm mélységben, szabálytalan formában, szorosan egymás mellett fekvő kövekből álló réteget találtunk (5. kép). A kövek felszedése után két nagyobb méretű gödör foltja rajzolódott ki (6—7. kép). A faszenes laza feltöltés állatcsontokat, cserepeket tartalmazott. A gödrök mélysége 150, illetve 170 cm volt. A 45—61 m közötti szakaszon íves lefutású, a 3 m-es szint térképén jobban körülhatárolható tömbben haladnak az izoohm vonalak. A domb középvonalában fekvő IV.—

V. szelvényekben 20—30 cm mélységben teljes felületen habarcsos kőtörmelék és nagyobb kváderkövek mutatkoztak (19. kép). Ezeket lebontva kb. 53—61 m között egy félköríves falszakasz rajzolódott ki, mely körül több rétegben egymás felett fekvő sírokat bontottunk ki (4. kép). Átlagosan 150 cm mélységben mutatkozott a bolygatatlan talaj. Az ásatás során (35—83 m között) 586 sírt tártunk fel. A nagyobb értékű izoohm vonalak helyén általában sűrűbben feküdtek a sírok, vagy alattuk kisebb gödrök, kőhalmazok helyezkedtek el (18. kép). Egyes helyeken, ahol idő hiányában már nem volt lehetőség ásatásra, de a feltárt szelvény széléhez közel magasabb értékek jelentkeztek, a metszetfalakban jól láthattuk az érintett gödrök keresztmetszeti foltját (II., XIV. szelvények). 4. Az eddigiekben ismertetett eredmények alapján felvethető az a kérdés, hogy ilyen leletsűrűség (20. kép) és a felszínen is észlelt előzetes jelzések alapján jelen esetben szükséges lett volna-e a szelvények kijelöléséhez geofizikai mérésekre, illetve a több mélységi szintben készített térképek adatainak előzetes ismeretére. Az előzőekben vázoltuk már, hogy a domborzati viszonyok és a felszíni leletanyag alapján is e területen vártuk a feltárás legtöbb eredményét. Ha az eredeti terv szerinti kutatóárokkal kezdjük az ásatást, az keresztezte volna a feltárt temető területét. így a csontvázak jelentkezése után a sírokat ez esetben is minden bizonnyal kibontottuk volna. Igen nagy azonban a valószínűsége annak, hogy a teljesen elpusztult, többnyire csak habarcsnyomokkal jelzett templomfal helye elkerülte volna figyelmünket. A templom feltárt íves falszakasza ugyanis az ásatásra kijelölt terület szélére esik, abba csak mintegy 2,5 m-es szélességben nyúlik be. A környező ásatási terület egész terjedelmében habarcsos omladékkal borított (17. kép). Amennyiben a kutatóárok csak a habarcsnyomokat érinti, abból a hajdani templomfal nyomait nem lehetett volna egyértelműen meghatározni. A megfigyelési körülményeket a csontokkal kevert kő és habarcsanyag szétterültsége erősen befolyásolta. Hasonlóképpen feltáratlanok maradtak volna az előbbiekben említett hulladék-gödrök is, mivel azokat a tervezett kutatóárok nem érintette volna. A geoelektromos térkép félkörívben lefutó izoohm vonalai jól kirajzolták a templomfal nyomait, illetve elég pontosan a gödrök kiterjedését és mélységét is. A nagy gondossággal történő bontással sikerült a félköríves templomfal alapjának habarcsrétegét összefüggő állapotban feltárni, így annak helyét pontosan meghatározni. 5. Mivel a nagyszámú sír kibontása az ásatás időtartamát erősen elnyúj*