A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

CSÓKÁS János–GÁBOR Judit–GYULAI Ákos: Geofizikai módszerek az archeológiai kutatásban

14 CSÓKÁS JÁNOS—GÁDOR JUDIT—GYULAI ÁKOS magától értetődően a legnagyobb értékű maximumot javasoltuk (4. kép), melyet a feltáráskor IV. és V. régészeti szelvénynek neveztek el. A 2 m-es szintben 120—140 ohmm-esek a legnagyobb értékű izovonalak, a 3 m-es szintben viszont 150 ohmm. Ez azt jelenti, hogy a maradvány nagyobb kiterjedésű és mélységű. Amint az a feltáráskor igazolódott, itt helyezkedik el egy templom kőből készült alapfala és omladéka. Az izovonalak lefutása a kör alakú alapfalak elhelyezkedésére is utal, annak ellenére, hogy a fal mellett kőomladékok is voltak szabálytalanul felhalmozódva. A falak közelében elhelyezkedő kőomladékok általában torzítják az egyébként szabályos geometriai elhelyezkedésű falak ugyancsak szabályos geoelektromos izovonalait, ha az omladékok által elfoglalt térfogat nagysága a mellette levő falszakaszét megközelíti. Egy másik feltárásra javasolt rész az 5. képen látható. Ez a II. szelvény. A 80—120-as izovonalak jól körülhatárolják a jóval nagyobb fajlagos ellenállású kőhalmazt. Alatta még további feltárást indokoltak a 3 m-es szint 80—100-as záródó izovonalai. A 6. képen látható az a nagyobb mélységű gödör, melyből további maradványok kerültek elő a 3 m-es szintre vonatkozó 80—100-as izovonalakkal határolt részből. A 7. kép arra mutat példát, hogy a 2 m-es és a 3 m-es szintre vonatkozó izovonalak együttes vizsgálatából milyen következtetések vonhatók le. A 2 m-es szintben a III. és VIII. szelvény határán egy kis területű zárt 80-as izovonal jelzi, hogy a felszín alatt valamilyen nagyobb fajlagos ellenállású objektum helyezkedik el, tehát feltárásra biztosan javasolható. A 3 m-es szintben a 80-as vonal jóval nagyobb területet vesz körül. A fotókon látható, hogy amíg a 80-asnál nagyobb értékek kőmaradványokat jeleznek, addig a sírok (csontvázak) a 60—80-as közben helyezkednek el. A csontvázak a talaj fajlagos ellenállását a kőmaradványoknál sokkal kevésbé növelik meg, mivel a térfogatarányuk a talajhoz viszonyítva kisebb. A bolygatatlan talaj fajlagos ellenállása mind a két szintben 50—60 ohmm közé esik. Ahol tehát 70 ohmm-nél nagyobb értékű zónákat találunk mindkét szintben, ott a talajt megbolygatták, tehát feltárásra javasolható. A 8. kép annak a területnek (VII. szelvény) az izoohm vonalait mutatja, amelynek egyik részén a 2 m-es szintben egy 76 ohmm-es és egy 67,8 ohmm-es pont helyezkedik el a zavartalan talajra jellemző 50—60-as értékű pontok között. A 3 m-es szintben nagyobb a látszólagos fajlagos ellenállás (80 ohmm), mint a 2 m-es szintben, ez mindenképpen régészeti leletre utal. Kísérletképpen feltárták az anomálisan nagy értékű zónát és ott eltemetett csontmaradványokat találtak. Ellenőrzésül feltárták a mellette levő és zavartalannak minősített 50—60 ohmm-es zóna egy részét is. Itt semmiféle maradvány nem volt, sőt a feltárási gödör alján a talaj színéről is élesen elhatárolható volt a bolygatott és a zavartalan talaj érintkezési vonala, az izovonalakkal megegyezően. A 9. képen ugyanez fényképen is látható. A bolygatott talaj sötétebb, a zavartalan világosabb színű. 3.3. Az Abaújvári Földvár területének további kutatása. A geoelektromos rétegszelvényezés mint láttuk, három esetben feltárásokkal igazolást nyert. Kézenfekvő volt ezután a Megyei Múzeum Igazgatóság azon álláspontja, mi-