A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

SZABADFALVI József: Herman Ottó, a miskolci képviselő

136 SZABADFALVI JÓZSEF A Pesti Napló a választás másnapján, 1893. június 7-én sportszerűen kö­szönti az ellenfelet: „Eltekintünk Herman Ottó politikai nézeteitől, sőt az ő programját ellenezzük. Ám nagyra becsüljük őt magát; fényes tehetségét, gaz­dag tudományát. Az egész képviselőházban nemzeti kultúrpolitikus nincs több, nincs egy se hozzá hasonló. Ki értené jobban nálánál a magyar közművelődés kérdéseit? A tudomány, az irodalom, a művészet kutató eszének és élénk fan­táziájának birodalma." 17 A többször idézett miskolci újság vezércikke, „Utó­hang a választáshoz" címmel rezignált mérleget vont, a következőképpen: „Zászlónkat nem koszorúzta diadal, a kedden megejtett országgyűlési képviselő választás pártunk, a szabadelvű párt legyőzetésével végződött." 18 Herman Ottó miskolci képviselőségéhez a következő jelesebb tevékenysé­gek kapcsolódnak: 1893. szeptember 28-án beszédet mondott a képviselőházban a munkásbiztosításról, december 6-án a házasságjogi törvényjavaslathoz szólt hozzá, 9-én a főrendiház reformját sürgeti. 1894. március 8-án a polgári házas­ság, május 25-én az állami anyakönyv vezetése, június 26-án pedig a vallás­szabadság ügyében szólalt fel. 1893 októberében felesége társaságában másod­jára meglátogatta Kossuth Lajost. Célja a Függetlenségi Párt, előbbiekben már említett válságának megbeszélése. A párt programjáról nem volt jó véleménye Kossuthnak, Herman Ottóné naplója szerint kíméletlenül és indulatosan meg is bírálta azt. 19 1894. április 1-én nagyhatású, bátor beszédet mondott Kossuth temetésén és szorgalmazta könyvtárának megvásárlását a Nemzeti Múzeum számára. Herman Ottó 1894. szeptember 30-án Miskolcon a csizmadiaszínben vá­lasztópolgárai részére beszámoló beszédet tartott. Erről a Borsod- Miskolczi Közlöny 1894. szeptember 30-i, vasárnapi száma így számol be: „Képviselő beszámoló. Hermann(!) Ottó Miskolcz város déli kerületének országgyűlési képviselője ma délután 3 órakor tartja beszámoló beszédjét a miskolczi csizma­dia ipartársulat Kandia utcai áruló helyiségében. A szabadelvű képviselő poli­tikai szónoklata iránt pártkülönbség nélkül nyilvánul meg az érdeklődés váro­sunk közönségénél." 20 A Szabadelvű Párt néhány vezető képviselője, Hentaller Lajos, Horváth Ádám és Sturman György kíséretében jelent meg. Kovács Lajos a párt helyi elnöke köszöntötte. „Ezután Herman Ottó a szószékre lépett s egyikét tartá a radikalizmusnak csaknem végső határáig menő politikai be­szédeinek, a melyek alapját azonban mindig a tiszta szabadelvűség, önzetlen honszeretet és rendkívüli képzettség alkotják meg. Egyes személyes jellegű apost­rofálása azonban sem az igazságnak sem a jó ízlésnek nem felelt meg: mint például a főispánok ellen intézett elfogult tirádája." 21 A korabeli sajtó beszá­molt arról is, hogy a csizmadiaszínben tartott képviselői beszámoló beszéd csaknem háromnegyed óráig tartott, ismertetik tartalmát, kritizálják azt politi­kai hovatartozásuknak megfelelően. Idézzünk egyetlen mondatot a mindig ellenségesen viselkedő Borsodmegyei Lapokból: „Herman Ottónak régi kedvecz eszméje az egyházi javak elkobzása ... túlzásokban gazdag beszédét a fennálló jog-rend megbomlását célzó kijelentésekkel gazdagította." 22 A Herman Ottó iránt mindig lojálisabban viselkedő Borsod-Miskolczi Közlöny ugyancsak ellen­érzésekkel, de tárgyilagosabban értékel: „Reméljük, hogy Miskolcz város tudós képviselője — kinek rokonszenves egyénisége iránt egyébként az őszinte tisztelet

Next

/
Oldalképek
Tartalom