A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
SZABADFALVI József: Herman Ottó, a miskolci képviselő
Herman OTTÓ, A MISKOLCI KÉPVISELŐ 137 érzelmeit tápláljuk — a most megnyílandó törvényhozási campagae alkalmával a közigazgatásról mondott nézeteivel kisebbségben fog maradni," 23 Herman Ottó beszámoló beszéde után Hentaller Lajos, Gyöngyös országgyűlési képviselője beszélt, majd dr. Németh Imre, a párt jegyzője mondott köszönetet, egyszersmind figyelmeztette a közönséget, hogy minden utcai demonstrációtól tartózkodjanak. Mindezek után a több mint ezer főt számláló tömeg Herman Ottó éltetése közben „alkotmányos rendben oszlott széjjel". Herman Ottó képviselői beszámoló beszéde saját kezeírásával 21 x 17 cm nagyságú, felezett oldás papírosokon, 36 oldal terjedelemben reánk maradt, azt a miskolci Herman Ottó Múzeum helytörténeti dokumentációja 74.665.1. sz. alatt őrzi. 24 A következőkben a beszédet teljes terjedelemben, betűhíven közöljük: Mélyen tisztelt választó közönség! Tisztelt polgártársak! A midőn ezelőtt öt negyedévvel nemes Miskolcz városa déli kerületének polgársága bizodaldalmával megtisztelt s evvel felém nyújtotta azt a koszorút, a melynél szebbet és dicsőbbet az alkotmányos élet a polgárnak nem adhat; én akkor háromszoros fogadalmat tettem a választó polgárság kegyes színe előtt. Megfogadtam, hogy a megbízó levelet szeplőtlen tisztaságban őrzöm meg; Megfogadtam, hogy csekély erőmhöz és tehetségemhez képest, egész odaadással megteszem kötelességemet; És megfogadtam, hogy valahányszor a viszonyok és események kívánni fogják, meg fogok jelenni választóim előtt, hogy beszámolva, elvegyem ítéletöket. Meg vagyok nyugodva abban, hogy a megbízó levél tisztaságát megőriztem, mert hű maradtam az Önök kegyes színe előtt kifejtett programhoz; abban is meg vagyok nyugodva, hogy tőlem telhető odaadással működtem a nemzet tanácsában ; és érzem, hogy a viszonyok követelik tőlem a megnyilatkozást s ezen az; alapon viszont követelik önöktől az ítéletmondást, a melynek minden következményét le vonni készen állok. Tisztelt polgártársaim! Talán nem szerénytelenség tőlem, ha azt mondom, hogy beszámolásra — a szó azon értelmében — tulajdonképpen nincsen szükségem, mert a sajtó kifejlődött volta, párosulva a kerület polgárságának művelt voltával és politikai éberségével, annál tisztább helyzetet teremtett minél bizonyosabb az, hogy én semmit sem rejtegettem, nyíltan és őszintén jártam el, nehogy cselekvésemmel bárkit is megtévesszek — ezt magamra nézve mindenkor kötelezőnek tartottam. De azért a megnyilatkozásnak szükségét élénken érzem; mert a törvényhozás nagy csatát vívott oly elvek diadaláért, a melyek a nemzet egészére nagy, alakító erőt gyakorolni hivatva lesznek; mert a harcz még nincsen befejezve, lüktet az most már a társadalom terén, és végre mert harcból új harczba kell menni, a melyhez az erő csak a polgárság bizodalmából meríthető. Tiszta helyzetet kívánok teremteni, hogy választóim tisztán lássanak s biztosan dönthessenek. Tiszta helyzetet kívánok teremteni, mint pártember különösen, mert az a fönséges tűzoszlop, mely a korszakon át, messze távolból is irányt jelölt a nemzet számára, elszakadt a rögtől, megdicsőült és sokban önerejére utasítja immár a nemzetet, különösen pedig a függetlenségi pártot.
