A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
HELLEBRANDT Magdolna–PATAY Pál: Újabb rézkori temetők Dél-Borsodban
50 HELLEBRANDT MAGDOLNA—PATAY PÁL állapotuknál fogva sírokból származóknak látszó rézkori kerámialeletek jutottak a miskolci Herman Ottó, valamint a debreceni Déri Múzeumba. Ezek zömében korai rézkoriak, de van közöttük néhány feltétlenül javarézkori is. 18 A lelőhely (lelőhelyek) 6—12 km közötti távolságban lehet (lehetnek) a szilpusztaitól. 18a Fölfelé a Tisza jobb partján, kb. 15 km-re Szilpusztától találjuk a tiszakeszi-szódadombi lelőhelyet, ahonnan hasonlóképpen mind a tiszapolgári, mind a bodrogkeresztúri kultúrának, ugyancsak valószínűleg sírokból származó leletei jutottak a Herman Ottó Múzeumba. 19 Egyébként Tompa Ferenc aki egy rövidebb ásatást végzett is a Szódadombon, határozottan, mint rézkori temető-lelőhelyet említi. 20 Mintegy 4 km-rel még tovább, Tiszakeszi község szélén, a Fáykertben, Tompa Ferenc 1936-ban a bodrogkeresztúri kultúra egy temetőjének 23 sírját tárta fel. A csontvázak szokásosan voltak zsugorítva és egyetlen Ny—K-i kivételével K—Ny-i irányba tájolva. 21 Az 1. sír leletei még feltétlenül a kultúra legkorábbi szakaszából valók (a 2. és 5. sír egy-egy tejesköcsöge is még erre a szakaszra keltezhető), 22 ugyanakkor azonban mások, pl. a 22. sír négylábú korsójának díszítése, már a kultúra végső szakaszának jelenlétére vallanak. 23 A Fáykerttől légvonalban mindössze 8 km-re, de a Tisza bal partján találjuk a nagy, eredetileg mintegy 200 sírból álló polgár-basatanyai rézkori temetőt. 24 (Szilpusztától kb. 24 km-re fekszik). A temetőben mind a tiszapolgári kultúra, mind a bodrogkeresztúrinak mindhárom szakasza képviselve volt, bár az átmenet idején bizonyos hiatusnak kellett a temetkezésben bekövetkeznie. A korai rézkori sírok csontvázainak zöme nyújtottan, vagy csak egészen enyhén zsugorítva feküdt, tájolásuk — egy kivételével — Ny—K-i volt. Ez a tájolás maradt meg a javarézkorban is egy ideig, csak az átmeneti szakaszból való sírok közül néhány kivételével a halottak ekkor már a szokványos mértékben lettek zsugorítva. A javarézkor folyamán — akárcsak Tiszavalk-Kenderföldön — itt is fellépett a K—Ny-i tájolás, de még a végső szakaszban sem szorította ki a Ny—K-it. 25 Tovább fölfelé a Tisza mentén, sorolhatnók még az egymástól nem nagy távolságban elhelyezkedő rézkori temető-lelőhelyeket. Legyen azonban elég még csak egyet említenünk, Polgár-Bacsókertet, amely a basatanyaitól 6 km-re fekszik. A temetőnek mindössze 12 sírját ismerjük. Azokban a kifejlett bodrogkeresztúri kultúra leletei voltak találhatók. A csontvázak átlagos zsugorításban és — a basatanyaiak zömével ellentétben — K—Ny-i tájolásban feküdtek. 26 Áttekintve a temetők fenti sorát, mindenekelőtt is az tűnik fel, hogy azok milyen sűrűn fordulnak elő. 27 Pedig valószínű, hogy nem is ismerjük a kérdéses vidék valamennyi egykori rézkori temetőjét. De a fenti megállapításon mitsem változtat az, hogy van közöttük néhány temető, amelynek kora nem teljesen azonos. Dél-Borsod tehát a rézkor folyamán viszonylag sűrűn lakott kellett legyen. Helyesebben a kislétszámú közösségek telepei viszonylag sűrűn helyezkedtek el. 28 Feltűnik az is, hogy a legtöbb lelőhelyről származó anyagban, többek között éppen a tiszabábolna-szilpusztai temetőében is, mind a tiszapolgári, \
