A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

HELLEBRANDT Magdolna–PATAY Pál: Újabb rézkori temetők Dél-Borsodban

UJABB RÉZKORI TEMETŐK DÉL-BORSODBAN 51 mind a bodrogkeresztúri kultúra leletei jelen vannak. Ez ugyan nem új megfigyelés,

29 azonban a felsorolt esetek megerősítenek bennünket abban, hogy a tiszapolgári kultúrának szerves folytatását képezte a bodrogkeresztúri, másszóval a korai- és javarézkor társadalmának fejlődése folyamatos volt.

30 Eddig Polgár-Basatanya volt a tiszapolgári kultúrának egyetlen olyan temetője, amelyben nem zsugorított, hanem nyújtott volt a csontvázak helyzete. Most a tiszabábolna-szilpusztai temetőben, azokban a sírokban, amelyekben a csontváz megfigyelhető volt (1. és 6. sz.), ugyanez a temetkezési szokás volt felismerhető. Tudjuk, hogy ennek a temetkezési módnak időben messze, a tiszai kultúrába visszanyúló hagyományai vannak, hiszen ez volt található Polgár-Csőszhalmon,

31 Bodrogkeresztúr-Kutyasoron,

32 vagy Kiskörén is,

33 de a korai rézkort követően alkalmazásáról ezideig semmilyen adat sem áll rendelkezésünkre, így feltehető volt az is, hogy fennmaradása a korai rézkor idejére Polgár-Basatanyán kivételes esetnek tekinthető. A tiszabábolnai példa azonban arra enged következtetni, hogy ez nem egyedi jelenség, hanem, hogy a tiszapolgári kultúra népének a Tiszának a Sajó torkolata alatti szakasza mentén élő egy csoportja (törzse?) változatlanul megőrizte ezt az ősi szokást. De ahogy Polgár-Basatanyán a javarézkori sírokban e hagyomány elmaradása és a rézkorban az Alföld egyéb vidékein szokásos zsugorított csontvázas temetkezés meghonosodása ismerhető fel, úgy pontosan ugyanez a folyamat tapasztalható Tiszabábolna-Szilpusztán is (lásd az 5. sírt). A két temető jelenségei tehát azonosak, a temetőket egykor használó közösségeknek is tehát szoros kapcsolatban kellett állniok egymással. A két temető, illetve az egykori használóik szoros kapcsolataira utal az is, hogy mindkét helyen a sírok tájolásának uralkodó iránya Ny—K-i volt, ellentétben az Alföld egyéb vidékein általánosan fellépő K—Ny-i tájolással. De a Ny—K-i tájolás a fentebb felsorolt környékbeli temetők közül TiszavalkKenderfoldön, Mezőkeresztes-Csincsetanyán, Ernődön, sőt egy-egy kivételesnek tekinthető sírral képviselve Tiszavalk-Tetesen és Tiszakeszi-Fáykertben is alkalmazott volt. E kérdéssel már részletesen foglalkoztunk.

34 A tiszabábolnai temető a korábbi megállapításainkat csak megerősítette, ti. azt, hogy a koraiés javarézkor folyamán a Tisza középső folyása mentén (főként a Sajó torkolata alatt) élt törzs (törzsek) temetkezési szokása a halott tájolását tekintve eltért a szokásos gyakorlattól. Azt is megemlíthetjük, hogy az eddigi adatok alapján ennél a csoportnál elterjedt volt a férfiak körében a sertésagyar-amulettek viselete.

35 Nos, a tiszabábolnai 5. sírban ugyancsak volt ilyen található. Amikor az említett törzs (törzsek) létét kimutattuk, arra is felhívtuk a figyelmet, hogy ugyanazon a területen, amelyre a Ny—K-i tájolású sírok jellemzőek, vannak olyan temetők is, amelyek sírjai (vagy azok túlnyomó része) K—Ny-i irányban tájolt.

36 Ez tehát azt jelenti, hogy a kérdéses területen más törzshöz tartozó közösségek is éltek. És, hogy a különböző törzsek közösségei mennyire összekeveredve ülték meg az általunk vizsgált területet, arra ismét a szilpusztai temető ismeretében jutottunk jó adatok birtokába. így pl. a hozzá legközelebb fekvő temető, a tiszavalk-tetesi, a javarézkor legkorábbi, még átmeneti szakaszából származik. Mivel a Tiszabábolna-Szilpusztán feltárt temető