A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

HELLEBRANDT Magdolna–PATAY Pál: Újabb rézkori temetők Dél-Borsodban

UJABB RÉZKORI TEMETŐK DÉL-BORSODBAN 49 (Polgár-Basatanya). A leleteknek maguknak nincs különösebb jelentőségük, mind a tiszapolgári, mind a bodrogkeresztúri kultúra jól ismert formáit képviselik. A geleji sírok a kifejlett bodrogkeresztúri kultúra általános temetkezési szokásait tükrözik: az 1. sír csontváza szokásosan zsugorított és K—Ny-i irányba tájolt. A 2. sír hasábalakú edényének (XVII. t. 1—2) tipológiai jelentősége van: újabb adat a négyszögletes edényeknek a bodrogkeresztúri kultúrán belüli elterjedéséhez. Az edény feltétlenül kapcsolatban áll a fordított csonkagúla alakú, karélyos peremű poharakkal (bütykeinek és füleinek elrendezése is erre vall), ugyanakkor kétségtelenül analógiája a bodrogkeresztúri temető eddig unikum-jellegű hasábalakú edényének.

10 így tehát utóbbit is az említett poharak köréhez hozza közel, mégha az alakiakon túlmenően nagyságbeli különbségek is vannak közöttük. A gelej-füzesháti lelőhelytől nagyjából északra 8 km-re, MezőkeresztesCsincsetanyáról is van tudomásunk a bodrogkeresztúri kultúrának egy temetőjéről, közelebbről annak 5 sírjáról.

11 Tájolást csak háromnál figyeltek meg: az I. és II. számúnál Ny—K-i volt az.

12 A zsugorítás mértéke itt is átlagosnak mondható. Érdekes, hogy az 1. vagy 2. sírból származó csövestalpú tál

13 a szilpusztai 5. sírból valóhoz (VIII. t. 3) eléggé hasonlít. Hasonlóan Ny—K-i (pontosabban ÉNy—DK-i) volt a még tovább északra, a geleji temetőtől 14 km-re, Ernődön feltárt két sír közül a megfigyelt 2. sz. csontvázának a tájolása is, amely csontváz zsugorított volt.

14 E sírok leletei leginkább a bodrogkeresztúri kultúra korai szakaszába sorolhatók; az alább említendő tiszavalk-tetesi temetőben találunk analógiákat hozzájuk. A szilpusztai lelőhelytől mindössze 2,5 km-re északnyugatra, a Tetes-ér partján, Tiszavalk határában (pontosabban Tiszavalk és Négyes községek határmesgyéje mentén) egy kisebb rézkori temető 25 sírját tártuk fel.

15 A leletanyag a javarézkori bodrogkeresztúri kultúra legkorábbi, a korai rézkori tiszapolgári kultúrából való átmenet időszakából származik. Egyes sírok leletei még erősen őrzik a korai rézkor hagyományait, ugyanakkor azonban már fellépnek a javarézkor jellegzetes formái is. A csontvázak zsugorításának mértéke megfelel a korai- és javarézkorban Alföld-szerte szokásosnak, akárcsak a tájolásuk is, amely egyetlen Ny—K-i kivételével egységesen K—Ny-i. Ugyancsak Tiszavalk határában, az egykori Kenderföld-dűlőben, a szilpusztai lelőhelytől nyugatra 4 km-re (a tetesitől kb. 2 km-re), egy eredetileg 80—100 sírból álló temető 57 sírja került feltárásra.

16 A temetkezések itt talán a bodrogkeresztúri kultúra virágzásának derekán kezdődtek, de zömében már a kultúra végső szakaszára keltezhetők. A sírokban szokványosán zsugorított csontvázakat találtunk. Tájolás szempontjából a temető el nem pusztult, teljesen feltárt része két sírcsoportra volt osztható: az egyikben a bodrogkeresztúri kultúrában nem általános Ny—K-i volt az, a másikban ellenben — amely talán túlélte az előbbit — néhány kivételével az általánosan szokásos K—Ny-i.

17 A Tisza mentén kelet felé haladva Tiszadorogma határából, illetve egy Tiszadorogma és Ároktő közötti, közelebbről nem ismert lelőhelyről (esetleg több lelőhelyről is), a tiszai védgát építésekor, 1931-ban talált, viszonylag ép