A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

ZÁDOR Mihály: Föld alatti műemléki falmaradványok műszeres kutatásai

36 ZÁDOR MIHÁLY A régészet valamennyi feladatkörében — a tervásatásoktól a leletmentésen át a műemlékhelyreállításokat megelőző feltárásokig — komoly problémát jelent az a „vakásatás"-nak nevezhető gyakorlat, amely igen jelentős meddő anyagi- és időráfordítással jut el a várt eredményhez. Bár ez bizonyító anyag nélkül is kézenfekvő, nézzünk meg két példát a jelenlegi ásatási gyakorlatból, hogy még világosabbá váljanak a ma már teljesen szükségtelen régi módszer hátrányai. Az alábbi, régészetileg szépen megoldott példák ötletszerű kiragadásához csupán a tárgyalt téma általános és tipikus esetének keresése vezetett. Egyik ilyen alapeset: a műemléki romok feltárása, amelyre példának az Országos Műemléki Felügyelőség Walter Ilona régész által feltárt balatonfüredi templomrom ásatását említem. A munka 1964 és 1966 években folyt, összesen 118 napon át, átlagosan 7 munkással. Itt a templomrom jól látható maradványai láttán a régész nagyobb biztonsággal jelölhette ki kutatóárkait, kevesebb volt a „vakásatás". Ez esetben legfeljebb 30 %-os időmegtakarítást jelentett volna a megelőző műszeres felderítés. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy — a helyszínrajz tanúsága szerint — ez alkalommal is el kellett tekinteni a teljes feltárástól, csupán helyreállítást szolgáló feltárás készülhetett. Mivel teljes feltárásra hasonló egyéb munkáknál sincs kilátás, műszeres felderítés útján a tudományos feldolgozás céljára a felhasznált összeg keretein belül pontosabb képet lehetett volna rajzolni a fel nem tárt körítő falakról is. A másik szokásos ásatási feladat: a szabad területen (mezőn, szántóföldön) történő temető vagy település ül. épületegyüttes feltárása. Ebben az esetben még élesebben rajzolódik ki a „vakásatás" és a műszeres felderítést követő feltárás közötti különbség. Csolnok községben (Komárom megye, Dorogi járás) folytatott 1975. évi avar temető feltárásánál (ásatásvezető: Erdélyi István) 20 munkanap alatt 194 m

2 területen 350 m

3 földet mozgattak meg, átlag 6 munkással, 120 munkanapon 14400, — Ft-ért. Amennyiben a temető helyét és teljes kiterjedését nem ismerjük — ami tipikus esetnek mondható — szelvényekkel vagy azt megelőzően, kutatóárkokkal kell a felderítést végezni. Ilyen esetekben az ásatási idő és költség 100%-os csökkenését is eredményezheti a megelőző műszeres kutatás. A fenti kis összegű feltárás ebből a szempontból azonban nem jellemző. A megelőző és a teljes területet tisztázó kutatóárkos feltárások összege megközelítheti a végleges, szelvényekben történő feltárás költségkihatását, amennyiben az ásatás a jelenlegi módon történik. Ez az összeg előzetes műszeres felderítéssel 80—90%-kal csökkenthető és az egyébként két év alatt sorra kerülő ásatás egy év alatt, egy felvonulással, kisebb összegből is elvégezhető. Az általános probléma mellett néhány speciális esetben különösen kiéleződik a helyzet, sőt lehetetlen elvégezni a régi módon a munkát. Az egyik gyakori nehézség a történeti városainkban a műemlékhelyreállítást megelőző feltárásoknál jelentkezik. Tekintve, hogy nem sikerült általános előírássá tenni e munkákhoz szükséges feltárási hitelek megnyitását, ezért azokat minden esetben külön kell kiharcolni. Az építtetők természetesen tudni szeretnék, hol, milyen nagyságrendű és milyen bemutatási konzekvenciákkal járó földalatti maradványok előkerülése várható és ezek feltárásához milyen