A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

ZÁDOR Mihály: Föld alatti műemléki falmaradványok műszeres kutatásai

FÖLDALATTI MŰEMLÉKI FALMARADVÁNYOK MŰSZERES KUTATÁSAI 37 ásatási hitel szükséges. Jól ismertek olyan esetek, amelyeknél építkezés közben kerültek elő műemléki falmaradványok. Az építkezések leállítását, tervmódosítást, jelentékeny többletköltséget, tehát népgazdasági kárt von maga után az ilyen helyzet, vagy pedig az értékes objektum pusztulásával jár. Ez utóbbira is számos példát lehetne mondani. Mindez elkerülhető, ha már a tervezés stádiumában legalább hozzávetőleges képet kaphatnánk arról, hogy milyen falmaradványok vagy sírok előkerülésével kell számolni. Természetesen nem lennének ilyen gondok, ha a történeti városok rekonstrukciójánál tervezést megelőzően a terület egészének feltárására kerülhetne sor. Ez azonban teljesen illuzórikus kívánság, amely a legjelentősebb történeti városok és városközpontok műemléki vagy régészeti védettséget élvező területein folyó új építkezések esetében is csak részlegesen teljesülhet. Hasonló, bár a közvélemény előtt nem ilyen élesen felvetődő és régészetellenes hangulatot kiváltó probléma: a tervásatások pénzügyi, létszám és időbeli tervének összeállítása, a feltárások megkezdése előtt. A jelenlegi gyakorlat szerint törvényszerűnek mondható, hogy egy terület régészeti munkái előtt készített előzetes tervek sohasem tarthatók be. Egyes ásatások elhúzódása a ma már szükségtelenül törvényszerű „meglepetések" miatt az országos régészeti munka tervszerűségét veszélyeztetik, aránytalanságokat szülnek, mivel a megkezdett munkát be kell fejezni akkor is, ha éppen időhiány miatt a vártnál csekélyebb eredményt nyújtott. Még nagyobb problémát jelent és a régészeti munkák költségeit fedező állami szervek előtt e tevékenység hitelét veszélyeztetik azok az esetek, amikor a feltárás nem járt a várt eredménnyel, vagy kiugróan nagy „selejttel" dolgozott. Úgy vélem, a fenti sor folytatása nélkül is világos, hogy miért foglalkoztatja régóta a régészet, a műemlékvédelem és a kapcsolódó társtudományok szakembereit az a gondolat, hogy a feltárási munkák „előtervezése" és az ásatások megkönnyítése érdekében olyan eljárásokat találjanak, amelyek a földalatti objektumok keresésénél már régen ismertek, a falmaradványok és a fémleletek nélküli sírok esetében azonban az utóbbi időig ismeretlenek voltak, továbbá, amelyek megkönnyítik és meggyorsítják a régész munkáját s lehetővé teszik a jelenlegi szűk régészeti kapacitás növelését. Jelenleg ugyanis a műemlékvédelmi munkák „legszűkebb keresztmetszete": a régészeti feltárás, amely sok esetben akadályozza vagy késlelteti a műemlékek helyreállítását. Ilyen meggondolások alapján kezdődtek el a hazai kutatások is, a Nehézipari Műszaki Egyetem Geofizikai Tanszékével együttműködésben, tanulmányozva az e témában folytatott külföldi kutatásokat és a gyakorlatban alkalmazott módszereket, azok eredményeit, hiányosságait, továbbá a hazai igényeket és sajátos körülményeket, megfelelő új eljárás metodikájának kidolgozása végett. A kezdeti eredmények után került e téma a BME Építészettörténeti és Elméleti Intézete Műemlékvédelmi Osztálya műszaki tudományos kutatási programjába, amelynek keretében az Országos Műemléki Felügyelőség, mint megbízó, nyitotta meg e kutatások pénzügyi fedezetét. A kutatások 1975—1976. években elért eredményeit foglalja össze a * /