A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

364 GYULAI PÉTER Megjegyzendő még, hogy az utóbbi évtizedben, a Hór völgybe, a hegység déli előteréből lenyomult a M. phoebe malvida Fruhst., így itt — a korábban kizárólagos M. phoebe kovácsi Varga helyett — ma már hibridpopuláció található, bár az ökológiai és fenológiai eltérések miatt a két forma önállósága még ma sem szűnt meg teljesen (1971. 6.2.-gyűjtési adat!). Mellicta britomartis confulgens Kovács et Issekutz A M. britomartis Assm. faji önállósága hosszú ideig vita tárgya volt. Sokáig a M. aurelia Nick. fajjal tartották azonosnak. Önálló fajként először Assmann említi,

136 de hogy biztosan az, Szuskin és Hormuzaki bizonyították be.

137 Kontinentális jellegű, Közép- és Kelet-Európától Kelet-Szibíriáig és Koreáig elterjedt faj.

138 Alfajainak kérdésével, ökológiájával, etológiájával Kovács L.—Issekutz L. foglalkozott és hazánkban három alfaj előfordulását állapították meg.

139 További vizsgálatok révén sikerült az alfajok pontos elterjedését is tisztázni.

140 1. Kaposvár és környékének dombvidéke: M. britomartis kaposensis Kov. et Iss. 2. Dél-Morvaország, Nyugat-Szlovákia, Burgenland, Dunántúl nagy részén és a Középhegységben, lokális előfordulással: M. britomartis centroposita Kov. et. Iss. 3. A Zempléni-hegység északi részén, a Tornai Karszton (TornanádaskaAlsóhegy, Jósvafő: Haragistya, Tohonya-, Kecső-völgy) és a Bükk fennsíkján egy ősibb, a Balkán és a Bihar hegység alfajaihoz hasonló forma él: M. britomartis confulgens Kov. et Iss. Valószínűleg a Szlovákia délkeleti részén élő populációk is ezen alfajt képviselik. A Bükkben előfordulása főleg a plató töbreihez, rétjeihez kötődik, és ezeken a helyeken többnyire gyakori (főleg a Nagymező töbreiben). Megtaláltuk még a platóra vezető völgyek magasabb szakaszain (Harica-, Lustavölgy) és a déli rész legmagasabb pontjain (Várhegy) is, de ezeken a helyeken eléggé szórványos. Egyetlen nemzedéke VI. végétől — VII. közepéig repül. Tápnövényei: Plantago-, Veronica- és Linaria-fa]ok. Mellicta aurelia aurelia Nick. Nyugat-palearktikus elterjedésű faj, amely a Szovjetunió európai területeinek déli részéig (Voronyezs környéke) és a Kaukázusig hatol. Magyarországon a Középhegység erdei tisztásain, mezofil rétjein és pusztafüves lejtőin a németországi törzsalakkal megegyező populációk élnek. A Duna—Tisza közének homokján pedig a M. aurelia vividicolore Vty. repül.

141 A Bükkben a törzsalak található. A környező dombvidéken ritka, a hegységben erdei tisztásokon, völgyekben gyűjthető, de már Reskovits M. megjegyzi, hogy ritkább, mint a M. britomartis Assm. faj.

142 Legnagyobb mennyiségben a fennsík mezofil rétjein, töbreiben található. Jóval nagyobb példányszámban fordul elő Jósvafő környékén, Szlovákiában Moucha szerint ritka, bár Dél-Szlovákiában (Hacava környékén 800—850 m magasságban) karsztos fennsíkon igen gyakorinak találtam.