A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: Etnikai határok és nemzetiségi hatások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a kenderfeldolgozás rostelőkészítő munkafolyamatában
276 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA a borsodi településekre nem jellemző székes guzsaly ugyanezen a területen lelhető fel, s ezekben a falvakban is megtalálható. A fésű elnevezés a Sajó és a Hernád folyó összefolyásánál mindössze három településen ismeretes (Bocs, Hernádnémeti, Sajólád). A szó kenderfeldolgozással kapcsolatos múltjáról nincsenek ismereteink, a magyar nyelvterületen az eszköz neveként sehol sem fordul elő. A vonóhoz hasonlóan a fésű is a vonással, megvonással, fésüléssel, megfésüléssol, mint a végzett munka megnevezésével lehet összefüggésben, valószínűen a munkafolyamat neve került át az eszközre. Ezt látszik bizonyítani, hogy mindkét kifejezés néhány esetben a gereben elnevezéssel keveredve, azzal együtt fordul elő. Egyszeri előfordulása (Hercegkút) ellenére is figyelmet érdemel a héhel terminológia, amely a gereben elnevezéssel, két eszköz egyidejű használata mellett fordul elő. A két eszközzel végzett művelet között nem tesznek különbséget, általánosan fésülésnek nevezik. A munkaeszközt jelölő héhő-héhel-léhel elnevezés nagy elterjedést mutat a nógrádi, észak-pesti területen és Erdélyben. 22 A szó a német 'HecheP hasonló jelentésű szóból származik. 23 A szegrózsás rostminősítő eszköz német közvetítéssel került Magyarországra, Ül. a 16. századot megelőző felvidéki és erdélyi német telepítésekkel azokba a falvakba, ahol a terminológia napjainkban is jellemzően fordul elő. 24 A Zemplén megyében megtalálható héhel eszköznév a Hercegkútra települt németeknél található meg. Ennek nyomai az anyagi kultúra más területén (pl. erdei gyűjtögetés) is kimutathatók. 25 A pátyoszoló elnevezés abaúji, zempléni előfordulást mutat (Nyíri, Pányok, Abaújvár, Mogyoróska, Pusztafalu, Füzérkomlós, Beret). Egyedüli terminológiaként ritkán használják, általában ott fordul elő, ahol az ecset, öcsöt elnevezés ismeretes. Jelölhet egy rostfésűt, de utalhat két különböző minőségű (durvább, finomabb) eszköz használatára. Mogyoróskán úgy emlékeznek vissza, hogy „a pátyosz elnevezés abból az időből származik, amikor csak egy, sűrű vasecsetet használtak. Az ecsetben maradt rostnak csepű, a kézben maradt jó minőségűnek pedig pátyosz volt a neve. Amikor aztán kétszer ecselltek, a legjobb minőségű lett a szál, amit másodszor, vagy egy másikban megecselltek, annak a neve lett pátyosz. A finomabb fogú ecsetet aztán elnevezték pátyoszolónak, úgy, hogy ez ma is így van." A népi magyarázat bármilyen egyszerűnek tűnik, igaz, elfogadható fejtegetés. A pátyosz szó keleti szláv átvétel a magyarban, s a földrajzi elterjedése ukrán hatást sejtet. 26 Lebedeva N. I. szerint az ukránban hasonló, tehát közepes rostminőséget jelöl. 27 Szolnoky Lajos a keleti szlávból átvett sörtés ecsetet és a hozzákapcsolódó pátyosz, valamint pác rostminőségeket összetartozónak tartja, s úgy véli, hogy a pátyosz és a pác rostminőségek előfordulásai a sörtés ecset egykori elterjedését mutatják. Ahol a pátyosz szó tehát megtalálható, ott korábban a rostminősítés eszköze az ecset volt. 28 Ennek igazolását látjuk abban, hogy a zempléni előfordulás valamennyi helyén a pátyosz, mint rostminőség összekapcsolódik a pátyoszolóval, mint a minősítés eszközével, s mindkettő összekapcsolódik a szegrózsás rostfésű ecset, ecsetelő, ecsellő elnevezésével.
