A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: Etnikai határok és nemzetiségi hatások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a kenderfeldolgozás rostelőkészítő munkafolyamatában

ETNIKAI HATÁROK ÉS NEMZETISÉGI HATÁSOK 277 2. A rostminősítés munkafolyamata: A rost minősítését és osztályozását megelőző munkafázisban a töréssel, a tilolással kibontják a rostanyagot a háncsrészek közül. Háncstöredék még nagy mennyiségben marad a rostok között, ezért a pozdorjának nevezett törekanyagot újabb törési és puhítási műveletekkel távolítják el. Célja mindegyiknek az, hogy a minősítésre kerülő rost miné 1 kevesebb, a gerebenezést akadályozó, a rostanyagot szaggató, fás töredéket tartalmazzon. A megoldás formái különbözőek, területeket nem minden esetben jellemeznek, de közöttük számos eljárás nagyon sok archaikus vonást őrzött meg. Ilyen eljárás a tilolt kender lábbal való megtiprása, taposása, amely általában társaságban végzett munka. Ismeretesek külön a puhítás céljára készített körbenforgó dörzsölök, fakeretből készített rosttiprók. Megyéink területén nagyszámú kendertörő malom üzemelt a 19. században, közülük sok még a 20. század első harmadában is. Ezek egyrészében lezuhanó fabunkók, bakók puhították a rostanyagot, míg újabb, kendertöréshez is használható változataikat körbenfutó vashengerrel szerelték fel. A puhítást szolgálta továbbá a dézsában való áztatás, a kalapáccsal, fatönkön való tartós törés, de ismeretes olyan eljárás is, amikor a megtilolt kendert ágyba rakták, a test melegével és súlyával puhították, tiporták, törték.

29 Ezek a törési, finomítási eljárások magyarázzák, hogy a minősítésre előkészített rostanyagot a minősítés megkezdése előtt, napos időben kiteregették az udvarra, a gazdasági épületek elé és kisüttették. Ezzel szárították, érdessé, merevvé tették azt a törek-anyagot, amely még a rostok között maradt. A ropogósra száradás után a különböző egységekben rögzített kendert szétbontották, a tiló lábához, vagy más eszközhöz verve kiporolták, kicsapták, s ezt követte a gerebenben való többszöri meghúzgálás, megvonás, a rostminősítés művelete. A tilolás mellett ez a másik olyan munkafolyamat, amely csak akkor végezhető, ha nem nedves, nyirkos a szálanyag, ezért a minősítés munkáját napos időben, általában az udvaron végezték. A gerebenben egyszeri meghúzás után két, többszöri meghúzás után négyféle minőséget, két gereben használata során általában négy, hat minőséget értek el. A minősített rostanyagot a minőségtől függően újból egységekbe rögzítették, s a fonás megkezdéséig zsákban a padláson, vagy száraz helyen, általában a kemence környékén tárolták, szárították. A rostminősítés a munkafolyamat rövidsége ellenére is gazdag terminológiában, főleg vonatkozik ez a minősített rostanyag elnevezéseire. Ezért öt, egymástól távoleső, megyéinket jól reprezentáló községből (Zemplénagárd, Megyaszó, Sáta, Szuhafő, Szirmabesenyő) közöljük a munkafolyamat elmondását, ill. annak lejegyzett anyagát. Zemplénagárd: „A gerebenezés is úgy jó, ha meleg a szösz, ilyenkor két markos bábot (ti. a törés, tilolás utáni rögzítési forma, mértékegység neve) megfelezik, a félbábot a hegyénél jobb kézre csavarják, a bal kézzel végzik ezt, majd az egyik lábbal fogva a gerebent, a jobb kézzel át meg áthúzzák a szöszt a gereben fején. Aztán megfordítják, a szösz másik végét is meghúzzák, a félbábokat ismét egymásba rakják. Amit pedig az eszköz lehúz a fűszöszről, az lesz az aprószösz, a csepű, melyet aztán vastagfonalnak fonnak meg. Ezt a munkát a nagy gerebenben végzik, ... 8— 10 igen hegyes vasszögekből áll... A simító gereben ugyanilyen, csak a fogai négy-öt centisek, sűrvebbek és vékonyabbak, mint a nagygerebené. Ebben a