A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

CSÓKÁS János–GÁBOR Judit–GYULAI Ákos: Geofizikai módszerek az archeológiai kutatásban

' GEOFIZIKAI MÓDSZEREK AZ ARCHEOLÓGIAI KUTATÁSBAN 9 Az említett fizikai paraméterekben mind az archeológiai tárgyak, mind a földtani objektumok esetében kb. ugyanakkora eltérés fordul elő. A felderíthetőség a térfogat és a mélység hányadosától függ. Mivel a régészeti tárgyak esetében ez a hányados körülbelül ugyanakkora, mint a földtani tárgyak esetében, azaz amennyivel kisebb térfogatúak az épületmaradványok illetőleg betemetett gödrök pl. egy szénhidrogén szerkezet vagy érctelep térfogatánál, annyiszor kisebb a felszíntől számított mélységük is, tehát megfelelő geofizikai módszerekkel felkutathatók az archeológiai objektumok is. 1.4. A földtani kutatásban a geofizikai mérési pontok közötti távolságokat kisebbre kell választani, mint a keresett objektum horizontális kiterjedése, azért, hogy legalább 1-2 mérési pont a tárgy fölé essen. A régészeti kutatásban is meg kell tartani ezt a szabályt, nehogy átlépjék az objektumot és észrevétlen maradjon. Ez azt jelenti, hogy ahányszor kisebbek a régészeti testek a földtaniaknál, annyiszor kisebb mérési közökkel szükséges a terepi méréseket végezni. Például egy víztároló kavicslencse vízszintes irányú kiterjedése pár száz méter nagyságú, ezért felkutatását és lehatárolását 50—100 m-es mérési állomás-közökkel végzik. Az archeológiai objektumok minimális szélessége 1-2 m, tehát a mérési hálóközt is ennek megfelelően 0,5—2,0 m-nek célszerű választani. 2. A geoelektromos módszer 2.1. Talajok és kőzetek elektromos fajlagos ellenállása. A geofizikában a talajok fajlagos ellenállásán azok 1 m

3 kocka alakú részének az ellenállását értik, ha benne az áram iránya a kocka valamelyik élével párhuzamos, egységét ohmméternek nevezik (ohmm)^A talajok és kőzetek túlnyomó többségében az elektromos áramot az egymással összeköttetésben álló hézagaikban (pórusok) elhelyezkedő talaj vagy rétegvíz, mint elektrolit vezeti, a benne oldott sók disszociált ionjai útján. A kőzetek szilárd váza gyakorlatilag elektromosan szigetelő. A talajok vezetőképességére azonban különös hatással vannak az ún. agyagásványok, ezek úgy viselkednek, mintha áramvezetők lennének. A kőzetek és talajok porozitása, fajlagos ellenállása és a pórusokban levő talajvíz fajlagos ellenállása között az alábbi tapasztalati összefüggés érvényes agyagmentes kőzetekre és talajokra, ha a hézagok 100%-ig telítve vannak vízzel, tehát a talajvíztükör alatti térben :

3 R

oR

w-7pr> (1) ahol R

0 a talaj fajlagos ellenállása, amit a felszínen végzett mérésekből meg lehet határozni. R

w a talaj- (réteg) víz fajlagos ellenállása; <I> a porozitás = pórustérfogat per kőzettérfogat; a=0,81 és m= 1,5—3,0 között egy adott talajra vagy kőzetre jellemző állandó. A régészeti leleteket rejtő talaj azonban sokszor agyagos. Ebben az esetben