A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
CSÓKÁS János–GÁBOR Judit–GYULAI Ákos: Geofizikai módszerek az archeológiai kutatásban
10 CSÓKÁS JÁNOS—GÁDOR JUDIT—GYULAI ÁKOS a víztükör alatt az előbbi mennyiségek és az anyag R sh fajlagos ellenállása között az alábbi összefüggés érvényes: R 0 =R W (2) <D 2 + 2,5 p^ ahol p a talaj agyagtérfogat-százaléka. 4 A talaj víztükör fölött a szellőzött zónában a talajok és kőzetek hézagai csak részben vannak telítve talajnedvességgel, és ennek a telítettségnek a mértéke nagymértékben befolyásolja a fajlagos ellenállásukat. Ha a talaj szellőzése és kiszáradása folytán a deszaturáció olyan mértékűvé válik, hogy a talajban levő hézagok felületét bevonó vízfilm megszakad, a talaj fajlagos ellenállása rohamosan megnő. Mivel a szellőzött zóna a felszíntől lefelé kis mélységig terjed, az egybeeshet a régészeti szempontból érdekes mélységszakasszal vagy annak egy részével. Ebből az következik, hogy a geoelektromos méréseket egy területen lehetőleg azonos időjárási (hőmérséklet és csapadék) viszonyok között célszerű elvégezni, mivel egyébként a talajnedvesség időbeli változása hamis indikációkat okozhat. A talajkiszáradás azonban még agyagmentes (homok) talajban is nagyobb területen egyöntetű, ezért az inhomogenitást jelentő régészeti objektumok ilyen esetben is felderíthetők, mivel helyileg rendellenes értékeket okoznak a mért adatok között. Agyagos talajok nedvességtartama még nagyobb szárazság idején is csak a felső pár deciméteres sávban szokott lecsökkenni. A szellőzött (nem teljesen víztelített) talajok R t fajlagos ellenállását az alábbi képlettel szokták leírni. 5 R t = aR 0 Sn (3) ahol R 0 ugyanazon talaj fajlagos ellenállása, ha 100%-ig telített ugyanazon talajvízzel, és a=l addig a kritikus S wc szaturációig, amíg a pórusfelületeket bevonó vízfilm nem szakad meg. A „a" értéke 1,0—0,05 között változhat. Az n szaturációs kitevő a kritikus telítettségig rendszerint 2,0, az alatt 4 és 5 közötti értékű. Az állandókat talajmintákon kísérleti úton lehet meghatározni. Könnyen belátható és a tapasztalat is azt mutatja, hogy a régészeti objektumok porozitása, tehát az R 0 fajlagos ellenállása lényegesen eltér a körülvevő talajétól akár eltemetett épületromokról, akár betemetett gödrökről (sírok), akár kitöltetlen üregekről (kripta) van szó, ezért azokat az átmérőjük és lefedési mélységük nagyságrendjébe eső mérési hálópont közökkel végzett geoelektromos mérések indikálni fogják. 2.2. A rétegszondázás elmélete. Felszínközeli érc tömzsök kutatására bevált az ún. „egyenlő elektród-távolságú dipol-dipol" vagy „eltran elektród elrendezés" (1. kép). 6 Az A n és B n elektródokon a talajba bevezetett I áramerősség az M n és N n elektródok között V potenciálkülönbséget hoz létre. Az áramot, a feszültséget és az elektród-távolságokat megmérjük. Ha x a dipólok
