A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

FÜGEDI Márta: Kéziratos gyógyító könyv a 18. század végéről

KÉZIRATOS GYÓGYÍTÓ KÖNYV 191 hasznos gazdasági tanácsok, melyekből az olvasóközönség sokat átvett és megtanult. A kalendáriumok hatékonyságát bizonyítja, hogy a 18. században az államigazgatás sokat foglalkozik a kalendáriumok cenzúrájának, ellenőrzésének kérdésével, és több olyan rendelkezést is hoz, melyekben betiltja a babonás történetek, mindenekelőtt a nép egészségére káros dolgok közlését.

11 A sokféle forrás közül, amelyek az elmúlt évszázadok orvostudományáról, gyógyító gyakorlatáról adatokat szolgáltathatnak, néprajzi szempontból a megőrzött kéziratos gyógyító könyvek a legértékesebbek közé tartoznak. Belőlük adatokat nyerhetünk a korabeli gyógyító tudományról és a néphitben gyökerező babonás gyógyító eljárásokról egyaránt. E két különböző eredetet és tudásszintet tükröző ismeretanyag együttjelentkezése és együttélése pedig az elmúlt századok világszemléletét, az összetett és többféle műveltségi szintet képviselő emberi ismerethalmazt is jelképezi. A bemutatandó kéziratos gyógyító könyv gazdag anyagot tartalmaz az ember- és állatgyógyításra vonatkozóan, sőt a gazdálkodásban, háztartásban hasznosítható néhány gyakorlati tanács is szerepel benne. A könyv 1965-ben Gesztelyről került a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattárába, a Kóczán család hagyatékával.

12 Eredetéről és koráról semmilyen adat nem található a könyvben, amely 38 számozott oldalból áll, címlapja és első oldala azonban hiányzik. A vége teljesen ép, a receptek közlését tartalomjegyzék zárja „Ezen könyvetskében található orvosságok laistroma" címmel. Az írásmód és a következetes helyesírás tanult szerzőre vagy másolóra utal. Valószínűleg egy kéz munkája, de nem egyszerre íródhatott, mutatja a más tintaminőség és tollvastagság is. A megközelítőleg 200 recept közül az első százat valószínűleg egyidőben írhatták, forrásai korábbi gyógyító könyvek, kéziratok lehettek. A receptek második fele későbbi gyűjtés lehet, több helyen eredetüket is megemlíti az író. Szerepel pl. Török úrtól 7 recept, bizonyos Tóth fertsel úrtól származó gyógymódok, Nagy Mihály tiszttartó uram orvosságai, Vajda István állatbetegségek gyógyítására szolgáló receptje. A kéziratos könyv eredetére két adatból következtethetünk. A legutolsó recept után olvasható a Sign. Igaron bejegyzés, melynek jelentést a Kóczáncsalád története és családi kapcsolatainak vizsgálata ad. A Kóczán családnak többek között Gesztelyen volt jelentős birtoka. A család egyik tagjának, Józsefnek a felesége, Puky Franciska annak a Puky Istvánnak a lánya, aki a költő Csokonainak közeli barátja és pártfogója volt.

13 Puky Istvántanyai nagyatyja, Széky Zsigmond nevelte. (Anyja Széky Julianna volt.) A Széky családnak Tiszaigaron volt jelentős birtoka, Puky István itt nőtt fel nagyapja birtokán és itt élt 1801-ig, amikor is Gesztelyen építtetett kastélyába költözött át. A gesztelyi kastélyt azután a vők (Kóczán majd Zmeskál) örökölték nemzedékeken át. A kéziratos gyógyító könyv a bejegyzés szerint tehát Tiszaigarról származhat, a rokonsági kapcsolatok révén kerülhetett át lelőhelyére, Gesztelyre, és őrződött meg az örökösök, a Kóczán család irataiban. A bejegyzett gyógymódok tehát a 18. század második feléből származhatnak. A kéziratos könyvben megőrzött adatokat hármas csoportban közlöm. A legtöbb recept az emberi betegségek gyógyítására vonatkozik, jelentős mennyiségű az állatbetegségeket gyógyító eljárás is, található a kéziratban