A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

PETERCSÁK Tivadar: Baromfitartás Filkeházán

231 BAROMFITARTÁS FILKEHÁZÁN PETERCSÁK TIVADAR Filkeházán

1 a baromfiféléket összefoglaló néven apróléknak hívják.

2 A baromfitartás mértékéről és jelentőségéről csak a századfordulótól alkothatunk képet. Az összeírások adatai azonban csak tájékoztató jellegűek lehetnek, hiszen azok február és március hónapokban készültek, amikor legkevesebb a baromfiállomány. 1895-ben a baromfifélék száma együttesen 408,

3 ebből legtöbb a tyúk. 1935-ben már 686 baromfit számoltak össze, amiből 628 a tyúkféle.

4 1969-ben 1289-re nőtt a tyúkállomány.

5 A tyúkok mellett általában elenyészően kevés a libák, kacsák és pulykák száma. Ezekből sokkal kevesebbet is hagynak meg télre, mint a tyúkból, aminek a tojására mind a háztartásban, mind az állomány további fenntartásához szükség van.

6 Tyúkot minden családnál tartottak, de számukat többféle tényező határozta meg. Itt is fontos szerepe volt a takarmányok, elsősorban a gabonafélék mennyiségének, mivel ez a baromfiak legfőbb eledele. Ez a szempont azonban az 1950-es, 1960-as évektől egyre kevésbé meghatározó, amióta a földművelés jelentősége csökken a községben. Az iparban dolgozó és kevesebb földdel rendelkezők inkább pénzért vesznek takarmányt, hogy elegendő baromfit tarthassanak. Befolyásolja az aprólék számát az udvar és a kert fekvése is. A kis udvarral rendelkezők nem tarthattak sok tyúkot, a falu végén lakók pedig előnyt élveztek, mert tyúkjaik megéltek a mezőn. Mivel a baromfiakkal az asszonyok foglalkoztak, sok múlt a gazdasszonyon (szeret-e a tyúkokkal bánni), törekvésein, meg a családi körülményeken. Pl. libát és kacsát főleg a lányos házaknál tartottak, kellett a toll a kelengyéhez. A gazdasszony tervei mellett azonban sokféle véletlen is közrejátszik: sikerül-e jó kotlósokat találni; hány csirke, liba stb. kel ki; betegség vagy ragadozók mennyit pusztítanak el az aprólékból. A baromfitartás gazdasági jelentőségében a második világháború után változás történt. Korábban a gazdaságok zömében eladásra nevelték a csirkét, piacra hordták. Az így szerzett pénzből öltöztette a gazdasszony a családot és fedezte a konyhai szükségleteket, ugyanis ezzel a pénzzel ő rendelkezett. Saját szükségletre csak ünnepi alkalmakkor vágtak baromfit. Kacsát és libát elsősorban a lányos házaknál tartottak a tolla miatt, s meghizlalva ezt vágtak a nagyobb ünnepekre. A kacsa gyorsabban nő és igénytelenebb, mint a liba, ezért gyakrabban tenyésztették. Pulykát elvétve tenyésztettek néhány családnál, mert nagyon kényes jószág. Először a tanítónak