A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

PETERCSÁK Tivadar: Baromfitartás Filkeházán

232 PETERCSÁK TIVADAR /. kép. Eresz alá épített tyúkól, kurnyik voltak pulykái a faluban az első világháború előtti években. Még ritkább a gyöngytyúk, csak azért tartották, hogy kiabáló hangjával elűzze a patkányt. Az 1950-es évektől kezdve egyre kevesebben viszik piacra a baromfit, a család élelmezésére fordítják mind a húsát, mind a tojását. Ezután inkább csak azok az asszonyok jártak a piacra, akiknek a családjából senki nem dolgozott az iparban vagy egyéb területen, hanem a földművelés és az állattenyésztés haszna jelentett pénzforrást. A baromfitartás építményei. A baromfiak elhelyezése az állomány nagyságától függ, végső soron a gazdaság mértéke szabja meg. Az állattartás építményei közül a baromfiaké a legkezdetlegesebb, a legsilányabb anyagból állítják össze, sokszor pedig más célra épült helyiségben tartják az aprólékot. A tyúkok, kacsák, libák épületei nem térnek el egymástól. Általában közös építményben, de külön fiókban tartják az egyes fajtákat. Filkeházán nem volt olyan nagy gazdaság, ahol külön o'/at építettek volna az egyes baromfifajtáknak. A kisebb gazdaságokban télen csak az istálló egyik elkerített sarkában helyezték el a tyúkokat, ahol a földbe vert karókra rudakat szögeltek, ülőt készítettek. Azt tartották, hogy védett helyen, a melegben jobban tojnak a tyúkok. Az is előfordult, hogy télre a pitvarban, a kemence és a fal közötti részbe zárták éjszakára a baromfiakat.