A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

VERES László: Adatok az avasi egyház 16–19. századi gazdálkodásához

96 VERES LÁSZLÓ valamint 8 köböl búza fizetését. Ez az okirat nagy fontosságot tulajdonított az egyház irányítása alatt működő iskolának. A 15. század közepétől működő, a kereskedelmi forgalomba és mezővárosi élet irányításába bekapcsolódott iparosréteg kulturális igényeit kielégítő scholában a. mester mintegy 15—30 diáktól szedett tandíjat.

40 A mester fizetéséről a prédikátor gondoskodott, amely néhány hordó majorsági és a hívek által összehordott cubuláris borból, sabbatale és nundinálispénzből állott.

41 Az avasi egyház gazdaságtörténetének első szakaszában, a 16—18. század között az egyházi gazdaság fejlettségi szintje az alkalmazottak ellátását biztosította. Az egyház épületeinek fenntartását, újabb épületek létrehozását nem végezhették el belső erőforrásokból, ezeket a városi költségvetések fedezték. A 17. században az egyház iskolájának bővítését és a templom fontos karbantartási, renoválási munkáit végezték el. 1659-ben bekerítették az iskola és a templom épületeit és a kerítés tetejét zsindelyezték. 1666-ban zsindelyezték a templom tetejét, 1682-ben a templom tornyát és a két bejáratát a tornáccal együtt tapasztották. A 17. század elején építették meg az oschola pincéjét, két auditóriuméit és a mellette levő mester házát. 1682-ben ismét zsindelyezték a templom tornyát és kakast helyeztek rá.

42 Az építkezési költségek nagyságára utal, hogy 1699-ben „Az Istennek házát az Templomot (:mivel igen meg avult vala:) ezen esztendőben az Városnak némely Becsületes Lakossi Isten és jó akarattyok által Sindelyezték meg, melly munkáért az Ácsoknak fizettek Készpénz F 140, Tizenkét Miskólczi Szapu búzát, Egy hordó bort, három hordó lőrét, Egy szalonnát, Ket száz font tehén húst, Egy Kő Sót, Egy font borsot, 1 Szapu Kását, ugyan annyi Darát, Ket Pár Csizmát."

43 Az avasi egyház 16—17. századi gazdasági fejlettségi szintje Miskolc gazdasági fejlettségével volt összhangban. Miskolc törökkori átmeneti önállósága idején az egyház mindig maga mögött érezhette a gazdasági erejének teljes súlyával támaszt jelentő várost.

44 A lakosság nagyszámú kegytárgyat adományozott az avasi egyháznak, s ez is azt tükrözi, hogy a város egyetlen parochiális egyházát méltán tekintették a 16—17. században a város egyetlen vallásközpontjának. 1588-ban Basó Farkasné, Bai Anna aranyozott úrvacsora poharat, Kecskeméti Péter pedig két darab ezüst úrvacsora tányért adományozott az avasi templomnak. 1662-ben Veress András aranyozott ezüst nyolcszögletű úrvacsora tányért, Miskólczi Gergely egy ún. hólyagos poharat és egy ezüst úrvacsora tányért adott ajándékba. A nagyszámú szőnyeg, ónedény ajándék mellett csak a 17. század második felében 13 darab úrasztali terítő került adakozás útján az egyház birtokába.

45 Az avasi egyház történetének második szakasza a 18. század első felében kezdődött. Ez a periodizálás abból következik, hogy az egyház kegyurának jogi állapotában lényeges változások zajlottak le és megalakult az egyház életét irányító presbitérium. 1702-ben a szepesi kamara felülvizsgálta a diósgyőri koronauradalom földesurának, a Haller családnak birtokos jogát. A város eddigi kiváltságainak veszélyeztetettségét látta egy esetleges új földesúrban és ezért az örökös megváltás igényével lépett fel, hatalmas kölcsönöket vett fel a megváltási összeg kifizetésére. 1715-ben a kamara 41 ezer forintért 25 évre elzálogosította Miskolcnak a diósgyőri koronauradalom földesúri jogát.