A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)
VERES László: Adatok az avasi egyház 16–19. századi gazdálkodásához
ADATOK AZ AVASI EGYHÁZ GAZDÁLKODÁSÁHOZ 97 1731-ben III. Károly újabb összegekért 25 évre meghosszabbította a zálogos időt, majd Mária Terézia 1740-ben 40 évre. A város zálogba vette még a csabai részbirtokokat is, megváltotta a földesúri italmérési és mészárszéktartási jogot, bérbe vette a királydézsma szedését. A megváltási összegek kifizetése óriási terheket rótt a lakosságra, a szabad királyi városi jogért folytatott küzdelem pedig a város elöljáróságára. 46 Ebben az időben alakult meg az egyház presbitériuma. Az 1735. december 28-án megalakult presbitérium jegyzőkönyve szerint azért volt szükség a presbitérium felállítására, mert a város elöljárói „... sok világi foglalatossági miatt Szent Ecclasiank accuralható Dolgainak folytatására, és közelebb Iskolánk építtetése Körül kívánható vigyazasokra magánosan nem érkezhetnek, Erre nézve vala említett B. Városnak Nemes Ecclésia részéről való inspectióknak okáért fel állítani egy Curatoriale Consostoriumot." 47 A presbitérium felállítását követően lényeges változás történt az egyház életében. Lényegében a kegyúr, a communitas döntötte el ezután is, hogy kit választanak meg lelkésznek és tanítónak, de az összes többi tisztség megválasztása az egyház presbitériumának feladata lett. A 16—17. században kialakult gazdasági szervezet különvált a város gazdasági szervezetétől. Az egyház gazdálkodásának irányítását szintén a presbitériumnak kellett végezni és ezután az egyház gazdasági forrásaiból kellett volna fedezni az épületek fenntartására, alkalmazottainak ellátására szükséges anyagi eszközöket. 48 Az egyház gazdálkodásában a malom, a szántóföldek és szőlők, valamint a zsellérsorok gazdasági szerepe maradt továbbra is döntő fontosságú, meghatározó. E három tényezőn belül is eddig nem tapasztalt jelentőségre tett szert a bortermelésből származó jövedelem. Az 1746-ban megtartott hivatalos egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint az egyház szőlőbirtokairól évente 30—40 hordó bor, párbérből pedig mintegy 100 hordó bor volt az egyház jövedelme. 49 Az egyház jegyzőkönyveinek bejegyzései az adók között a boradónak tulajdonítottak nagy fontosságot, jelentőséget. 1746-ban a presbitérium határozatot hozott, hogy „Akárki legyen Helvétia Confession Várossunk valamelly lakossá, fizessen minden esztendőben edgy-edgy Köböl bort, vagy annak redemptiójában edgy 60 poltúrás Tallért. Ha penig vágj edgyik vágj másik külön kenyeres Ember ollyan tanaltatik, a kinek sem szőlleje sem Háza nincsen, az ollyan a meg írt Tallért csak in meditate tartozik meg adni Prédikátor uraméknak. Ha penig ennél is erőtelenebb lenne valaki, úgy hogy csak valamelly szegény özvegy asszony vagy éhez hasonló szegény ember tanál lenni, nyolcz poltúrát meg fizettet.. ." 50 Egy évvel később a presbitérium és a város között egyezség jött létre, hogy minden szőlőtulajdonostól egy köböl cubuláris boradót szednek, az özvegyasszonyok és a szőlővel nem rendelkezők 1/2 köbölt fizettek. A szőlőtulajdonos zsellérektől szintén egy köböl cubuláris boradót szedtek, s a szőlő nélküli zsellérek 30poltúrát vagyis fél tallért fizettek. 51 Az egyháznak 1730—1749 között öt darab szőlője volt. Ezek közül egyet, a Szent Király hegyen levő szőlőt a város kivette az egyház kezéből és évente 6 hordó bort fizetett érte megváltásképpen és vállalta, hogy a szőlők homlítására biztosít 12 forintot. 52 A Szent Király-hegyen levő szőlő helyett az egyház a Kánás promontóriumon vásárolt 70 forintért egy új szőlőt. Az egyház szőlői bizonyára rossz állapotban lehettek, mert 1749-ben eladták a Szent György7
