A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN 317 Várnai nagy Geszten-riportja megjelenésekor hangulatos versben énekelte meg a csendes szabolcsi őszt, amely a sárguló falevelek hullása közben régi tragédiákról susog. Ekkor szedte össze helytörténeti adalékait, azonban nem minden úgy volt, ahogyan ő írta le: másutt másként susogott Gesztenről az emlékezet.

119 Gesztennek a kallói várból szökésére az adott alkalmat, hogy a rabokkal hordatták a főzéshez szükséges vizet. Egy alkalommal Kállay Ákos főszolgabíró lova a kút közelében állt, míg gazdája a börtönt ellenőrizte. Geszten bilincseivvel együtt a lóra ugrott és elvágtatott. Csak néztek utána, hogyan esik majd le!

120 A szökésnek ezt a változatát a szabadságharc utáni nemzeti ellenállás motívumával indokolja Keéky István. Szerinte a szabadságharc után a császári zsandárok csellel kerítették kézre Gesztent. Sok keserűséget szerzett csínyeivel Hruska úrnak, a szabolcsi komisszárosnak, így hát dupla vasajtós, négylakatos tömlöcbe csukatta. Egyik este nagy tűz támadt a- megyeházán, s a rabokat kihajtották vízhordásra a piaci nagykúthoz. Kállay Ákosnak, a híres szabolcsi nábobnak a kúriája a megyeházzal volt szomszédos. — Geszten Józsi is hordja a vizet! —jelentette Kállaynak az eseményekkel együtt a parádés kocsis, Geszten egykori társa a véres csatákban. — Tégy kantárt a Szellőre és vezesd a piaci kúthoz! Jó szeme van a Józsinak : tudja majd, mit kell tennie! — parancsolta Kállay a kocsisának. Tudta is. Amikor meglátta az ott várakozó lovat, kiugrott a rabok közül és egy pillanat múlva szédítő iramban száguldott a geszterédi nagy erdő felé. Ott is lőtték agyon. Egy zsandár golyója terítette le. Ott is temették el.

121 Geszten Józsi Keéky emlékezései szerint nem háborgatta a szabolcsi uraságokat: annál több búbánatot szerzett a zsandároknak, meg a renegátoknak, az osztrák uralmat kiszolgáló, beamtereknek beálló uraknak. Ezért úri virtusnak számított a betyárszöktetés. Ez azonban nem egészen úgy történt, ahogyan az eseményeket később magyarázták. Ezt tanúsítja Szabó Lajos tiszaladányi szolgabíró 1859. augusztus 30-án kelt körlevele a szökésről: „Geszten József, Mensik Károly, Karámos Péter vagy Jakab György, Urszuly vagy Pál László, Fischbein vagy Makári Áron és Oláh János elhíresedett s huzamos évek óta tartó súlyos börtönre ítélt rablók augusztus 10-én délután 4 és 5 óra közt a szokásos vízhordás alkalmával a Nagykállóban levő ún. Debreceni kútról, a melléjük rendelt börtönőr erőszakos lefegyverzésével és fegyverzetének elvétele után megszökvén, Kállay Ákos úr kétlovas szekerén Debrecen felé elhajtattak." A körlevél Gesztent így írja le: „47 éves, telt arcú, barna hajú, fekete nagy bajusszal, nyakszirtjén több helyeken lövés következtében támadt forradás látszik, születési helye Nyírbátor Szabolcs megyében."

122 * Geszten Józsi élettörténete a szegényparasztság feudális osztályharcának helyi formákban bővelkedő fejezete. Gesztennek minden elesettsége ellenére megvoltak a maga morális, intellektuális és ideológiai értékei. A történettudomány értelmi eszközeivel az emocionális valóságot is fel kell tárnunk, hogy a népi osztályharc természeti gyökereit, emberi szenvedélyességét és társadalmi forradalommá érlelődését megérthessük. A szenvedélyek harcának történelmi emlékanyaga a folklór jellegű alkotásokban található. Tanulmányunk második