A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)
DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.
316 DÖMÖTÖR SÁNDOR oláh pásztoroktól és a balkányi úton elhajtotta Barnusz Gecihez, a kapzsi orgazdához, hogy az értük kapott pénzzel megsegítse valamelyik szegény rokonát. A telhetetlen Barnusz más alkalommal is felbiztatta őt hasonló tettekre és a siker elkapatta Gesztent: kezdett meggazdagodni. 111 Egyszer aztán váratlanul körülvették a házát a perzekútorok, hogy elfogják, de felesége segítségével sikerült megugrania. Jóidéig álnéven bolyongott, Barnusz pedig kizsuppoltatta a faluból Geszten feleségét és leányát, hogy gaztetteinek ne lehessenek árulói. 112 (Látjuk, hogy lényegében igaz, amit Várnai egy csokorba szedett: a valóságban azonban egészen másként zajlottak le az események.) Geszten álnéven ide-oda hánykódott. Egyszer az uradalmi csárdában, a Gröbám zsidónál perzekútorokkal került össze. Amíg azok a szomszéd asztalnál iddogáltak, mögéjük került és a hátuk mögött krétával az asztalra írta: „Itt volt Geszten József." Mire észrevették volna, már messzejárt. Ez a mozzanat erősen emlékeztet Mátyás-mondáink közül az „Itt volt Mátyás király, megevett hat tojást" közismert trufaszerű történetre. 113 Sok mindent ráfogtak Gesztenre —, mondja Várnai —, de fele sem volt igaz. Mintha a betyár emberien fogalmazott magamentésének gondolata tükröződne innen is. 114 Egyszer egy Fischbein nevű zsidó szegődött hozzá. Felbiztatta Gesztent, hogy együttesen rabolják ki Áront, a gubaci csárdást. A zsidó tudta, hogy az ibrányi bárónő elzálogosította ezüstneműit Áronnál, mikor eladó leányával külföldi fürdőhelyekre ment. Mialatt Geszten cimboráival a csárda felé tartott, Fischbein megüzente a szolgabírónak, mire készülnek a betyárok. A szolgabíró kilenc pandúrral körülvette az épületet, Fischbein az ezüstnem űekkel megrakodva elillant. Gesztent négy társával együtt elfogták, megkötözték és szekérre rakták. A Tiszánál sikerült Gesztennek kötelékeit elvágni és a szekérről leugrani. Utánalőttek és súlyosan megsebesült. A ládányi komp közelében rogyott össze. Ájultan találtak rá és láncra verve kísérték a kallói börtönbe. 115 A rabokat a börtön udvarán naponta sétáltatták. Az ablakból nézegette őket az alispán leánya és beleszeretett a daliás Gesztenbe. Egyik éjszakán felkereste őt a börtönben: ki akarta szabadítani szívszerelmét, de Geszten nem fogadta el ezt az áldozatot. — „Én csak egyszerű paraszt vagyok, feleségem és gyermekem van. Nem engedi a becsületem, hogy a kisasszony élete árán szabaduljak!" — mondta. 116 Másnap a szolgabíró négyesfogata a kút mellett állt befogva, mikor vízért mentek a rabok. Geszten villámgyorsan felpattant a bakra, azzal ki a kapun. Mikor biztos helyre ért, visszaengedte a lovakat. 117 Geszten felkereste cimboráit: Bornyák Gyurit, Zsíros Jóskát, Tréfa Györgyöt, Szolgabíró Pistát és bejelentette, hogy felhagy a betyárélettel. Nem hittek neki: azt gondolták, hogy az urak azért engedték vissza közéjük, hogy feladja őket. Geszten leghűbb társa Zsíros Pista volt, ki szinte eszét vesztette, mióta a szeretőjét lefogták. Ezért a többiekkel egyetértett, amikor elhatározták, hogy elteszik Gesztent láb alól. Geszten azonban szép csendben elillant közülük: megpróbálta felkeresni feleségét és kisleányát. A pandúrok rövidesen reátörtek az alvó bandára: kit lelőttek, kit elkaptak. Geszten éjfél tájban a dobi csárdába tért be: itt hallotta meg, hogy az alispán leánya a Tiszába ölte magát. A pandúrok Gesztent rövidesen utolérték és agyonlőtték: a Tisza partján temették el holttestét. 118
