A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN 3Q3 Békés megyéből három ló, Irinyi Andrástól három ló, bátori Filep Istvántól egy tehén és egy borjú, Debrecen—Nádudvar közt utasoktól három ló, — 27—28. bihari hágónál három ló, szekér és szerszám rablása, Kovács Sándor megverése, lovától megfosztása, — 29. Zoltán Károly három lovának istállóból való eltolvajlása, — 30. elfogatása alkalmával a közbátorsági biztosra való lövöldözés. A vádirat szerint „ezek a tények kétségtelenné teszik, hogy a vádlott a bűntények minden nemét egymásra halmozni élete feladatául tűzte ki. Fogsága ideje alatt javulási hajlamot és szándékot nem mutatott, sőt bűntársaivali levelezés által a fogház fegyelmi szabályait megtörte. Törvényszék eleibe állíttatása alkalmával egyik bűntársát, Siros Istvánt öléssel fenyegetni merészkedett. Bűnt bűnre tetézni nem iszonyodott, a megye s szomszédbéli lakosokat rablásai és tolvajlási merényletei által folytonos rettegésbe tartotta." Kállay Ödön főszolgabíró a Nagykállóban 1846. június 16-án tartott fenyítőszéken a vádlott vallomását Geszten előtt felolvasta, ki az elkövetett bűnöket magáénak vallotta. Geszten ellen csak 1847. június 16-án indították meg Szabolcs megye törvényszékén a pert. Végítéletre 1849. május 3-án került sor: akasztófára és 136 pengőforint 20 pengőkrajcár rabtartás megtérítésére ítéltetett. Az ítéletet jóváhagyás végett a közbejött események miatt csak két év múlva, 1851. április 10-én terjesztették fel a debreceni kerületi cs. kir. főtörvényszékhez. A császár 1851. szeptember 26-án Geszten Józsefnek megkegyelmezett és a halálos ítqletet húszévi rabságra változtatta át.

78 Szabolcs megye millenniumi monográfiaírója úgy tudja, hogy Geszten Józsefet 1847-ben elítélték, de 1848-ban szabadcsapatot alakított, mint Rózsa Sándor.

79 A szóhagyomány azt tartja, hogy 1848-ban a szabadságharc idején a kallói vár tömlöceiben őrzött rabokat szabadon engedték. A rabok teljes létszámmal Geszten József vezérlete alatt mentek el, hogy katonának állhassanak.

80 Arról nem tud senki, hogy milyen katonai alakulat keretében harcoltak és milyen csatákban vettek részt. A millenniumi monográfia megemlékezik arról, hogy 1849. január 19-én 90 rabot bocsátottak ki a kallói börtönből és hogy ez a csapat az Ottinger elleni hadműveletekben részt vevő katonák közt harcolt.

81 Úgy gondoljuk, hogy Geszten nem volt velük, mert egy 1849. március 15-i jegyzőkönyv szerint „Geszten József már harmadik éve találtatik fogságban anélkül, hogy elítéltetett volna", s ügye tárgyalását 1849. április 26-ra tűzték ki.

82 Balogh István csupán lehetségesnek tartja, amit Kállay András és a millenniumi monográfia határozottan állít, hogy Gesztent ideiglenesen szabadlábra helyezték. Lehetséges, hogy szabadságát ahhoz a feltételhez kötötték, hogy harcolni fog az osztrákok ellen: erről azonban írásos anyag nem áradt ránk.

83 Kállay András emlékezése csupán valószínűsíti, hogy „suba alatt" feltételesen elengedték a rabokat a harcokban való dicsőségszerzés végett.

84 A császári kegyelem nem látszik megerősíteni azt, hogy Geszten József szabadságharcos volt, vagy annak tekintették. Arról sem tudunk, hogyan került újra a börtönbe, ha kiengedték. Lehet, hogy katonai tevékenységére is kerül elő írásos adat, de egyelőre tényként nem fogadhatjuk el katonai tevékenységét: a császár megkegyelmezése szinte cáfolja.

85 Geszten József 1846. január 30-án kivett önvallomásában

86 így nyilatkozik bűntetteiről: „Én őszinte megmondom mindazt, amit cselekedtem, —