A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.

300 DÖMÖTÖR SÁNDOR Geszten nem feledte el a dolgot. Még aznap összeállt Derzsi papóval, meg Vityi Szabóval, akik balkörmu emberek voltak. Míg a jegyző kocsisa elment vacsorálni, elódozták a jegyző négy lovát. Geszten beszólt a jegyzőnek az ablakon: — Köszönöm, hogy úgy megcsapattál! — és elvitte a négy lovat: sohase látta többé a jegyző a lovait. Persze, haragudott Gesztenre, hogy így megfizetett neki! Az emlékezet aránylag hűen őrizte meg az esetet. Az 1828. évi conscriptio szerint Rátskai Sándor colonusnak háza, 14 pozsonyi mérős földje és 6 kaszás rétje volt: valóban a tehetősebb mezővárosi jobbágyok közé tartozott.

65 A Lantos család tagjai (Péter, Mihály és János) Bogáton hazátlan zsellérek,

66 Nyírbátorban Mihály és István házas zsellérek voltak.

67 Az eléggé népes család tagjai közt anyja első férje révén közeli rokonai is lehettek. Ha a nótárius csapatta meg első ízben Gesztent a szalonnalopásért, valószínű, hogy az emlékezet által megőrzött Lantos nevű közreműködő nem pandúr, hanem ármás volt: vagyis a mezőváros rendjének önkéntes rendőre — a mai terminológia szerint.

68 Ezért a házi lopásért — mint láttuk — Geszten a megyétől nagyon szigorú büntetést kapott. Úgy látszik, a szalonnalopás gyakori vétség lehetett, mert megfigyeléseink szerint nagyon szigorúan büntették. Geszten Józsi a közhiedelmek és a róla terjesztett hírek szerint a negyvenes évek elején többedmagával rendszeresen orozta el a lovakat és az ökröket. 1843-ban a bihari Hágó nevű kocsma mellől hat ökröt, az ömbölyi kocsmárostól három lovat hajtott el. Somogyi József nevű cimborájával együtt Bagamérban el akarták fogni, de fegyveresen ellenállott és elmenekült. Ekkor már többfelé keresték, de egy Porkoláb Balázs nevű dadái cimborája a miskolci búzavásáron bekomendálta juhásznak Miskolczi György mészároshoz, aki éppen Szemere Bertalannal, az akkori alispánnal szemben lakott. Szent György napja táján Geszten Józsi Miskolcról Nyekézsenybe ment lakni Miskolczi György öccséhez, aki szintén jómódú mészáros volt. Itt álnéven élt, mint juhász kapott munkát, még feleségét és kisleányát is idehozta. Valamin összeveszett gazdájával, egy hajnalon felgyújtotta a juhok hodályát, összeszedte gazdája értékesebb kolompjait és eltűnt: leányát is magával vitte Miskolczi Ignác gazdasszonyától. Feleségéről az a hír terjedt el, hogy „Miskolcziék örökre eliktatták láb alól." A nyekézsenyi bíró 1856-ban még őrizte Geszten feleségének szegényes ingóságait. 1851-ben a zsandárok Miskolczi Ignác kútját is felásatták az eltüntetett asszony után.

69 Szabolcs megye közönsége 1845. március 31-én közölte Geszten Józsi személyleírását Borsod megye közönségével, s kifejezte azon gyanúját, hogy a híres rabló a szomszédos megyéket sem kímélte meg látogatásaitól.