A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN 301 „Geszten Josef Rabló személyes leírasd'' Igen magas termetű, kint ülő nagy mejjű, izmos, széles vállú, barna, tele képű, nagy bajuszú, igen sűrűen pislogó kis szemű, bundáját apró fürtű gubával szokta felcserélni, vászony és igen bő magyar ingbegatyába, ezt ismét nagy gombú posztó ujjassal váltogatja."

70 1845-ben országosan elterjedt a híre, hogy Gesztennek Szatmár, Békés, Bihar, Heves és Csongrád megyében mintegy 40 emberből álló fegyveres bandája van. Szűcs Sándor szerint nem összekovácsolva, egy csomóban, hanem megosztva a tiszántúli tájak és megyék közt embereivel hol itt, hol ott uradalmi tiszttartókat, vásárosokat, jómódú falusi kereskedőket rabolt ki fegyveresen, ménesekből jó lovakat, gulyákból hízott ökröket hajtott el a pásztorok keze alól. A nyíri nyíresekben, Tisza-menti füzesekben, a Hortobágy melléki pusztákon, a sárréti nádasok zugain — meg ki se tudná hol — lappangott belőlük 3—4 együtt. Névtelen szegénylegények, akik reá várakoztak, s unalmukban pénzes emberekre lestek hosszú utak árkában, meg kifogták a lovat a csárda előtt álldogáló szekérből. Geszten Józsi időnként megérkezett és elvitte őket betyárosabb vállalkozásokra. Ő csak kezdetben foglalkozott házásással, foszfogatással: útonállással sem vesztegette az időt. Ménesek és gulyák megszakításában lelte kedvét: nem egy ménes, gulya telt volna ki abból, ahány marhát és lovat elhajtott. Meghitt emberei, sötét orgazdái vagyont gyűjtöttek belőle: ő mindvégig szegényember maradt. Ez volt róla a hír, ezért feltek tőle az urak, á vagyonos gazdák.

71 1846-ban a nyírbátori Ligeten bekerítették, de Geszten fegyverrel kitört a gyűrűből, a pandúrok és a katonák vonalából. Eközben súlyosan megsebesült, s eszméletét vesztve, később elfogták. Egyik társát Békésben, tizenegyet Hevesben, négyet Borsodban fogtak el.

72 A tömeges kihallgatások elhúzódása miatt még a következő évben sem tudták ellenük a pert megindítani. Ezért Geszten Józsi, „az utolsó igazi rabló betyár" (a periratokban előforduló kifejezés) „rablásai megvizsgálására és a bűntettesek elítélésére külön törvényszék alakult", melynek tagjai voltak: Jármy Tamás, Németh József, Ferenczy Alajos táblabírák és Horváth Pál jegyző.

73 Az akkori törvényszéki gyakorlat szerint nem vizsgálták a bűneseteket kiváltó okokat, csupán a tett megtörténtét bizonyították. Sok esetben magát a beismerést fogadták el a büntetés kiszabása alapjául, bár a vagyoni felelősség megállapítását igen körülményesen végezték. Geszten Józsi beismerő vallomása alapján Szabolcs megye más megyékből is összeszedte azokat a tanúkat, akik reávallottak, akik igazolták a vagyoni következményekkel járó bűntetteket és akik nagyobbrészt fizettek is értük. Szabolcs megye 1846. november 30-án értesítette Borsod megyét, hogy „Geszten József elfogatása előtt meglövéséből eredett sebje miatt tetemesen szenved, s az könnyen veszélyessé válhatik, ebből bekövetkezhető halála pedig ezen bonyolított s terjedt cinkosság felderítését, s a bűntársak elítéltetését és tetemesen megnehezítené."

74 Ezért kéri, hogy a szükséges vizsgálatok és szembesítések végett 1847. szeptember 26-án s több napokon át Nagykállóban tartandó