A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.

296 DÖMÖTÖR SÁNDOR „Kiindulván Egerből, hat nem régenten felfüggesztetteket láttam az akasztófán; a levegő és az égi madarak már alkalmasint dolgoztak rajtuk; többnyire obsitos katonák valának. Sokat elmélkedtem arról, hogy mért vannak Tiszán innen a legtöbb zsiványok Borsod és Heves vármegyében, amelyiknek egyike kálvinista, a másika pedig pápista vármegye és csak azt találtam fel, hogy a jó nemzeti nevelés hiányossága az oka. A marhatartó népeknél nehezebb a jó nevelés, és ahol hibázik, ott nem lehet Beccaria úr principiomain menni, akármilyen igazak és az emberiséghez illendőek is legyenek."

32 Az egyes társadalmi rétegek speciális pozíciói — és mindinkább kiütköző — érdekellentétei következtében igen bonyolult helyi formákat, szituációkat öltöttek az osztályellentétek.

33 Osztályharcról csak társadalmi méretekben beszélhetünk.

34 A területi megosztottság következtében az osztályharcnak egymástól látszólag különböző helyi formái keletkeznek. Ezek alapvető tartalma minden esetben maga a társadalmi folyamat, maga a harc, s nem a megoldás, az eredmény önmagában.

35 A betyárvilág emlékeinek tudományos vizsgálata ezért igen bonyolult feladat. Csak abban az esetben vezethetnek sikerre, ha a betyárvilágot a reformkori munkanélküliség és az elszegényedés társadalmi jelenséggé érlelődésének tekintjük. Nem minden munkanélküli betyár (napszámos) lett rabló és nem minden haramiát kell kényszerűségből lett csavargónak (betyárnak) tekintenünk. A betyár vezérek, akik kiemelkedő egyéniségek, kivételes természeti képességű személyiségek, nem mindegyik a társadalom legelesettebb rétegeiből való. A betyárvilág a francia forradalomtól a magyar szabadságharcig terjedő periódusban bontakozott ki hazánkban folyton fokozódó erővel és tudatossággal.

36 Népdalainkban igen sok betyár nevével találkozunk, akik azonban csupán egy-egy vidék szűkebb körzetében váltak közismertekké. Legnagyobb részük a ma embere számára legfeljebb romantikus emlékeket ébreszt, mint Geszten Józsi is. Emlékeik elhalványodása mutatja, hogy merész tetteik nem jelentettek többet korukban sem, mint merészen végrehajtott ló- és marhatolvajlásokat.

37 A szabadságharc előtt országos hírre vergődött betyárvezérek közül főként Angyal Bandi, Zöld Marci, Sobri Józsi és Rózsa Sándor került be a népköltészet igazságtevő népi hősei közé.

38 A legelső híres lovasbetyár Angyal Bandi (1759—1805) volt. Kettős életet élt: mint előkelő nemesi földbirtokos család sarja híres ló- és marhatolvajlásait, orgazdaságait szennyes pásztornak öltözve követte el, közben gavallérosan mulatott a csárdákban. 1785-ben 26 éves korában fogták el a Hortobágyon első ízben, majd két év múlva Gönc és Zsujta között vasvillás parasztok csípték el lopott lovakkal. Fegyveresek vitték be Kassára, honnan közel két év múlva szabadult. E két tette révén híresült el, mint a tolvajsággal vádolt pásztornép úri cimborája.

39 Angyal Bandi valódi neve szentmártoni Ónodi András volt, a sárospataki kollégiumban tanult, felsőbb tanulmányokat is végzett, több nyelven beszélt, írt, olvasott. Ismerte Zschokke Abellino, a nagy bandita c. színművét és Schiller Ráuberét is.

40 A polgári rablóromantika közvetlenül hatott reá: rablásait a