A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon

TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK PÁNYOKON 283 végezni, ezért lehetőleg idősebb asszonyra bízzák a munkát. Legelőbb az ablakokat nyitják fel. Majd kihúzzák az ágy alá rejtett terítő deszkát, s gondosan lesúrolják. A halott szalmazsákjából gondosan eltávolítják a szalmát, s egy nagy kendőben — a trőnyéhen — hátukon kiviszik vala­mely félreeső helyre, s ott elégetik. A, dunna tollát új huzatba fejtik át. Munkájuk során keveset beszélnek. Általában magukban imádkoznak. A szobát — amint tehetik — kimeszelik, erre általában a tor után kerül sor. A tor. A temetés után tehát a kurátor felkéri mindazokat, kik nem restelltek lábuk fáradságát, s elkísérték a halottat, hogy jelenjenek meg a halottas háznál, ahol vendégül látják őket. A meghívás mindenkire vonatkozik: az útközben csatlakozó idegennek, vándorkoldusnak éppen úgy, mint a hozzátartozóknak. Mind az egész világ ott vöt a torban — mondták. Begyűlvén a meghívottak a halottas házhoz rendben körülülik az asztalo­kat, melyen bor s poharak állnak. Ki-ki tölt magának. Csönd van. Addig nem nyúl senki a poharához, amíg a kurátor felemelkedvén így nem beszél. Végtisztességet tevő gyülekezet! Adta volna a jóisten, hogy ne ily alkalom­mal kerestük volna fel e hajlékot! De isten rendelésében nyugodjunk meg! Isten adta, isten elvette, áldott legyen szent neve érette! — Elhunyt testvérünk életbenmaradt szerettei megtiszteltek bennünket, étellel, itallal. Én kívánom a jóistentől, s adja isten mindnyájunknak egészségére! (4) Ezzel felveszi a poharát, s egymás egészségére isznak. Mintegy fél órányit beszélgetnek, iszogatnak így: bort, pálinkát, régebben kenyeret ettek, ma a kolbászt isfelkapták. Néhány zsoltárt is énekelnek, csendesen szórakoz­nak, mint egy vendégségben. Amikor a kurátornak szól a házigazda, hogy már be lehet rekeszteni, az így szól: Végtisztességet tevő gyülekezet! A minden kegyelmek istene vigasztalja meg a megszomorodott szíveket! Öntse az ő balsamának olaját a megszomorodott szívekre vigasztalásul! Elhunyt testvérünket pedig, akit kikísértünk a temetőkertbe, nyugtassa meg a jóisten a fődbe! Elhunyt testvérünk életbenmaradt szerettei meg­tiszteltek bennünket. En kívánom a jóistentől, hogy mindezeket a javakat adja vissza százszor, hogy annak hiányát Soha ne lássák! Közöttünk pedig maradjon meg a szeretet addig, ameddig élünk! Szívemből kívánom! (4) Akkor aztán feláll mindenki s elhagyja a szobát. A háziak az ajtóban búcsúznak el mindenkitől, s itt hívják meg a rokonokat, barátokat a való­di torra. Itt terített asztalnál foglalnak helyet a meghívottak — a halott helyét üresen hagyva —, előbb tyúklevest, majd töltöttkáposztát fogyasz­tanak, végül pedig süteményt, bort. Lényegében a lakodalmokon is ugyanezen ételek szerepelnek főétekként. Gyász. ••>•*•> A gyász szokásainak megtartása sokkal inkább kötelező az asszo­nyok számára, mint a férfiakéra. Fél, egy év a szokásos gyászidő, de nem kevés asszony élt Pányokon, ki két-három évig, vagy élete végéig viselte

Next

/
Oldalképek
Tartalom