A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon

KUNT ERNŐ szívük felett, mint esküvőn szokták. Ha leány a halott, lányok viszik koporsóját, ha legény, legénybarátai. A koporsó után mindig egy legény viszi a fejfát, amelyre — ha leány a halott — egyik magakészítette kesz­kendőjét tűzik. Ha legény a halott, fejfájára gyöngyvirágos bokréta kerül, amilyent vőlegényként viselt volna. A gyászoló családot a lányok csoport­ja követi, kik bal karjukon fehér szalagot: pántlikát viselnek, fejükön művirág koszorút, amilyen a koszorús leányokat illeti a lakodalomban. A menetet ezúttal is az asszonyok zárják. A temetőben. A temetőkertbe érkező menet egyenesen a sírhoz megy, ott a nők a koporsó ugyanazon oldalára állnak, mint a halottas ház udvarán, a fér­fiak pedig velük szemben. A koporsót a halót tasrudakon (a nyitott sír felett keresztbefektetett rudak, a sírásás állandó kelléke) a nyitott sír fölé helyezik. A pap a halott feje felől áll, Bibliát olvas, imádkozik. Őt a kurá­tor követi: Vigasztalja meg a jóisten a megszomorodott szíveket, töltse az ő balzsamának olaját a megszomorodott szívekre, elhunyt testvérünket pedig, akit kikísértünk ide a temetőkertbe, nyugtassa meg a jóisten a főd­nek porában, ahová behelyeztük őt! Lelke pedig nyerjen örök irgalmat és örök életet a mennyeknek országában! Elbúcsúzunk testvérünktől abban a hitben, hogy a feltámadás nagy napján Jézusnál találkozunk. — így hangzik Kiss Sivák János öreg kurátor búcsúszövege. E szövegeket régi kurátorok adták oszt egymásnak, én egy hegyközi, Lőrinc nevezetűtől ta­nultam. (2) A búcsúbeszédek elhangzása után eresztik le a koporsót, miközben a gyászolók énekelnek. Mindaddig szól az ének, amíg munkájukkal nem végeztek a sírásók, s szerszámaikat kereszt alakban — keresztbe-kasba — helyezték a sírrá. Ekkor beszél újra a kurátor: Végtisztességet tévő gyüle­kezet! A minden kegyelmek istene vigasztalja meg a megszomorodott szí­veket, öntse az ő balsamának olaját a megszomorodott szívekre vigasz­talásul! Elhunyt testvérünket pedig, akit kikísértünk ide a gyászos temető­kertbe, nyugtassa meg a jóisten a testét a fődbe, lelke pedig nyerjen irgal­mat és örök életet a mennyeknek országában! Elbúcsúzunk testvérünktől abban a hitben, hogy a feltámadás nagy napján Jézusnál találkozunk. Akik pedig kikísérték testvérünket ez utolsó úton, jelenjenek meg a gyászoló háznál! Oda hívnak az ö hozzátartozói szeretettel. Adjon a jóisten a meg­holtnak nyugodalmat, az élőknek pedig maradjon meg az ő kegyelme! Szívemből kívánom! Ez a beszéd B. Korán András szövege, ő a jelenlegi kurátor. A fejfát a halott feje felé állítják a sírra, a sír nyugati oldalára. A fel­irat nyugatra néz. A sírra ki-ki elhelyezi koszorúit: az idősebbekére sötét művirág koszorú, a fiatalokéra világosabb kerül. Eltakarítás. Amíg a gyászolók a temetőben járnak, a halottas háznál maradt né­hány asszony elvégzi az első ház kitakarítását. Ezt különös gonddal kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom