A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon

TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK PÁNYOKON 281 intézte, s emiatt ki kellett mennie a temetőkertbe a sírásókkal beszélni; azok ott éppen a korábban elhunyt nagyapa koporsóját ásták ki. A halott feje mellett rátaláltak egy kicsiny ún. kassai wvegben némi pálinkára. Az idősebbik sírásó — rövid tanakodás után — megitta a pálinkát. Másnap aztán ágynak esett sokáig betegeskedett. Adatközlőm így zárta le a történetet: Nem jó élőnek elvenni a holtét. 11. Az udvaron a koporsó. A holttestet lezárt koporsóban a temetés napján viszik ki az udvarra, ott búcsúznak el tőle hozzátartozói, rokonai, ismerősei s a falu népe. Ott mondja el beszédét a pap, imádkozik, majd a Bibliából idéz, prédikál, végül a hívekkel együtt imádkozik s énekel. Itt siratják meg legfájdalmasabban a hozzátartozók a holtat, s ezt a falunak csaknem minden családját képviselő sokadalom el is várja tőlük. A koporsót az udvaron lepedőkkel leterített asztalra helyezték úgy, hogy a halott benne lábbal a porta kapuja felé feküdjön. Feje felől kis asztalt állítottak a lelkipásztor számára, melyet külön e célra készített lepedővel borítottak le, mégpedig kettővel. Mindkettő két-két szembenlevő oldalán virágmotívumok, illetve felirat látható. A virágdísz árvácska: lila a színe a közepe sárga. A nagyobb terítőn ez a felirat olvasható: NYUGODJ BÉKÉBEN / KEDVES HALOTUK, a kisebbik terítőn pedig — melyet a pap bibliája alá tesznek — ez áll: ISTEN j VELED. A hozzátartozók mindig a koporsó közelében állnak: a házfelőli oldalon a nők, velük szemben pedig a férfiak. 12. A halottas menet. Amikor megindul a menet a megszomorodott háztól, harangozni kezdenek, s húzzák mindaddig, míg a menet a temetőbe nem érkezik. Amikor a portáról kiindulnak a koporsóvivők s a koporsóval éppen a kapuba érkeznek, megállnak. Ekkor az „Utoljára vagyok udvaromban" kezdetű éneket éneklik. Útjában gyakran megáll a menet s elénekel egyegy zsoltárszakaszt. Erre az időre megszakad a haiangozás, s amikor befejezik az éneket, ekkor hangzik fel újra a harangszó. A megállásokat a kurátor irányítja. A menet utószor akkor szakítja meg útját, amikor a temetőkapuban a küszöb fölé érnek a koporsóvivők. Ekkor is énekelnek. 12.1. A temetési menet élén a tiszteletes halad. Mögötte a férfi kikísérők, fekete ünneplőbe öltözve, élükön a kurátor és a kántor halad. A férfiak csoportját követik a koporsóvivők. Általában hat férfi látja el ezt a tisztet, kik három kivivőfán, vállukon viszik a koporsót. A fejfavivő, illetve vivők közvetlen a koporsó nyomában haladnak. Őket a gyászoló család, hozzátartozók követik a rokonsági fokok szerint sorakozva. A menetet a női kikísérők zárják le. Velük vannak a gyermekek is mindkét nemből. 12.2. Ha legény, vagy leány a halott, a menet így alakul át: a lelkipásztort a legények követik ünneplőben, élükön a kurátorral és "kántorral, s csak utánuk sorakoznak a házasemberek. A legények fehér kokárdát viselnek