A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon

TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK PÁNYOKON 267 3. kép. Takács István pányoki fej fa faragó, 1973. héz megállapítani. E folyamat külső jeleiről csak székelylakta területeken hallottam, ott is csak visszaemlékezésekben.

11 A második nemzedéket a család legidősebb tagjának halála, a veszteség érzete s a fájdalom döbbenti rá a gondolatra: Ma mink következzünk. Elmúlásukról alig beszélnek az öregek, ha mégis, nagyon áttételesen. Olyan kifejezésmóddal élnek, amelynek a legmélyebb értelmét a fiatalabbak, a felkészületlenebbek sokszor nem is érthetik. A középkorúak, a második generáció adatai összefüggőbbek az idősek közléseinél, de külsőségeket jobban szem előtt tartók. A halotti szokásokból nyújtott leírásukból érződik, hogy övék a szervező, lebonyolító szerepe. Feladatuknak azt tekintik, hogy a hagyományoknak megfelelően járjanak el hozzátartozóik halála esetén. Ők tehát a mások halála körüli feladatok elvégzésére készülnek, ennek kívánnak tisztességgel megfelelni. Életkor és halál. A halotti szokásokkal kapcsolatos beszélgetések során arról is képet alkothattam, hogy a faluközösség hogyan ítéli meg a különböző életkorúak halálát. Természetesnek tekinti a közösség a harmadik generációhoz tartozók halálát, annál is inkább, minél kevésbé alkalmas az idős ember a munkavégzésre. A halotti szokások alapformájukban tehát az idős emberek halálához kapcsolódóan vizsgálandók, ez a szokássor tekintendő alapvonulatnak.