A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon

268 KUNT ERNŐ A középső generációbeliek, házasemberek, asszonyok — akár természetes, akár erőszakos halálát — megrendülten fogadja a faluközösség, hiszen egysége, ereje érzékeny veszteséget szenved egy élete, szellemi-testi ereje teljében levő tagjának eltávozásával. A veszteség nagyságát a halotti szokásrend változásával kevésbé fejezik ki, sokkal inkább szembetűnő az érzelmek végletesebb megnyilatkozása, különösen a gyászoló családtagok részéről, akik a család központi támaszát veszítették el a halott személyében s így vagy az első nemzedékbeli kényszerül természetellenes sietséggel az elhunyt második generációbeli helyére lépni, vagy pedig az életből már kifelé igyekvő harmadik generáció tagjainak kell erejüket meghaladó feladatra vállalkozniuk. A harmadik lehetőség az, hogy a családnak, az eddig kialakult egységnek, újra meg kell nyílnia: egy idegent befogadnia, hogy az az elhunyt helyét betöltse. Mindhárom lehetséges változás — bár áttételesen — erősen kihat az egész faluközösség belső rendjére. A legnagyobb veszteségnek a faluközösség közvetlenül családalapítás előtt álló tagjainak halálát tekinti. Ezt a halotti szokássor kibővülése, átalakulása is tükrözi. A házasulandó korban meghalt lányokkal, legényekkel együtt a közösség saját jövőjének egy darabját is veletemeti. Egy, a falu szeme láttára kiformálódó egyéniséget, a hagyományaikon nevelkedett társukat éppen akkor kell f C3 & C3 EZ! C EZ3 E=3.,..j--,... • na LJ g O á Ö XZ1 E=3 ED {=3 C3 ^4 4. kép. A pányoki temető alaprajzi vázlata. A temetőt a határba vezető dűlőutak veszik körül. Az élősövény kerítés nyugati oldalán van a főkapu, keleti oldalán a gyalogkapu. Ezeket ösvény köti össze. Az így két részre osztott terület nagyobbik, a faluhoz közelebb eső, északi részében a reformátusok — a falu törzslakói —, a délkeleti szögletben pedig a katolikus családok temetkeznek. H= hullaház. (A vázlat az 1972-es helyzetet rögzíti)